Magyar Országos Tudósító, 1930. január/1
1930-01-14 [029]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ. Késirat. Tizenötödik k 1 * d á _f * Budapest, 1S$0. január 14. f'Zc XII o évfolyam, lo„ szám.EGYHÁZI HÍREK. /Ravasz püspök Arierikáról. Folytatás 1./ acélt olvaszt... Láttam egy óriási furó mellett egy világtalan embert, ezer veszély között és olyan biztos v«lt, mintha látna, a keze ugy mozgott, mintha láthatatlan húrokon egy finom dalt verne ki... Fejünk felett óriási daruk járnak-olyan könnyen, mint a felhők árnyéka s a zaj olyan nagy, hogy osak jelekkel beszélhetünk. Minden félrelépés ezer halál. S ugy tetszik néha, mintha ez az óriási gyárkupola a munka székesegyháza vclna, a gyári zajból a munka . ezerhangu szimfóniája zengene ki... Megértettem Széchenyi Ferencet, aki egy aratási ünnepen, fiával, Istvánnal, a legnagyobb magyarral megcs^icoltatta egy öreg parasztnak a* kez6t . Soha nem éreztem ugy, mint itt, ebben a gyárban, a munka apotheozisát. Hogy a munka nem véletlen, hanem legbelsőbb lényege a világnak, - hajlandó volnék dijat kitűzni arra, hogy a filozófusok irják meg a munka filozófiáját, amiből az jönne ki, hogy minél teljesebb és hűségesebb a munka, annál teljesebb az élet, hogy a látható világ nem egyéb, mint egybeszerkesztett, megszervezett munkarendszer, az élőlények élete nem egéyb, mint rendszerré tett és szabályozott munka, s a munka, amellyel egy gyermek játszik, ugyanaz, mint az, amely a planétákat forgatja... Megláttam, hogy egy nemzet legnagyobb ügye,legnagyobb érdeke maga a munka, ez a történelemalkotó erő, ez alakítja a népek sorsát, ez ur csataterek ós békeszerződések felett, állandó nagy per és örök felebbezési fórum a munka. - Vizlószerüen, mintha láttam volna, hogy a magyart-megmenti az, aki a munkáját organizálja. Egy nemzetárulás van csak, egy hazafiatlan' ság, ha valaki nem dolgozik. Rájöttem, hegy ezer éven át, a verekedő katonán kivűl ebben az országban legtöbbet egyvalaki dolgozott, a földműves, a munkás, s ez inkább tartotta meg az országit, mint a nemesi kard és politikusok erőfeszítése. Megéreztem Isten igazságát a munkában, Isten Ítéletét a munkában, - hogyha egy nemzet nem szereti a munkát, s nem dolgozik akkor, amikor lehet, eljön az idő, amikor dolgozna, de nem tud... A munkanélküliség elmulasztott munkának hazatérő büntetése. Megéreztem Krisztus Igazát: munkálkodjatok, amig nappal van, eljön az idő, amikor senki sem munkálkodnatik. Egy nemzet halálát jelenti, amikor nem tud dolgozni... Ez a jövendő hőskölteménye: a magyar munka megorganizálása. A munka az élet telje, a munka maga az ólét... - Harangok, Flladelfiában, a harmadik legnagyobb amerikai városban van egy TÜ biedermeier ház, ahol aláírták a függetlenségi nyilatkozatot. Mindent megnéztünk, ami ezzel az emlékkel összefüggött, s a végén a harangot, amit akkor konditottak meg, amikor aláirtak ezt a nyilatkozatot és elébe^diarangoztak egy ígéretes jövendőnek. S ebbe a jövőt idéző ha* rangozásba a harang megrepedt, s most is ott áll, különös emlékéül egy nagy dicsőségnek, egy nagy akarásnak. 3 amig néztem, eszembe jutott eg:/ másik harang, egy kicsi jószág, a tinnyei harang, amely nem is áll olyan méltóságos helyen, mint a filadelfiai, csak néhány református magyarnak volt a harangja, Esztergom vármegye déli csücskeben. De a XVII. században a nehéz üldözések a kisfközség gyülekezetét elseperték, be kellett számolni a haranggal Is, s akkor a presbitérium a kis harangot leakasztotta és éjféli órán a kútba elrejtette. S a harang a kútban várt, évtizedeket és századokat, megrozsdásodott, de mélyen megőrizte, ami rábízatott* a hangját, erejét. 3 amikor a XVIII. század végén hajnalatt egy kicsit, majd' a türelmi"rendelet megjelent, felhúzták a tinnyeiek,^ s azóta ott száll tiszta hangja, bércek es völgyek felett. -* r A filadelfiai harang felséges jövendöléseknek" volt emléke, de azért az én lelkemnek, a kutak mélyén elrejtett , váró harangok közelebb vannak* Amelyek várják azt, hogy egyszer kiszabaduljanak és hangjukkal tele legyen a világ... Magyar igazság»ic néma harangja mikor fog zengeni>hog3 ég és föld beteljen szavával?,, # Tercekig tartó, meleg, könnyes ünneplést rendezett a közönság beszéde végén, a püspök mellett,SA jelenvoltak nevében Szabó Imre lelkész köszönte meg az előadást. A müsrr utolsó szereplőjeként a népszerű, ünnepelt dalszerző i Balázs Árpád, Szetyrrl -Nagy Jolán zongrrakiséretével, Petőfi- és irredenta-dalaiból nótázott és a közönség alig tudott bete:ini a da* l^k finom és forró lírájával.A 3s62*\t eléneklése fejezte be az estét r /M0T/F.
