Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1

1929-12-03 [027]

K é z i r o. t . A 1 > > K i 1 e n c e d 1 k k 1 a d á s 1 - Q(V fc Budapest, 1929. december 3, XI. évfolyam, 276. szám. KÁLLAY TIBOR NYUGALMAZOTT PÉNZÜGYMINISZTER ELŐADÁSA A FEUDALIZMUSÉ OL.. A ^agyar Gábden Szövetség Szemináriumában kedden este K á 1 1 a y Tibor ny. pénzügyminiszter előadást tartott "A feudalizmus: cimmel. Az előadótermet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség, amelynek soraiban gazdasági és politikai élet nk számos reprezentáns képviselője is'^Hg eljelent, Kállay Tibort a szövetség elnöke H al a s i F i s c h e r Ödön üdvözölte és bevezető szavai után többek között a következőket mondta: '..Á. ... .Ár.' X'il, V- jy Annak a körülménynek, hogy a" k.özfunkclókat, valamely közqletben íriíyen rendszer szerint látják el,ftüJönt>ÖzC a financiális és gazdasági hatásai, A nyugateur'ópal hűbéres ég kora két nagy inflációs perifcódis közé esik. Az első a harmad.ik században kezdett dühöngeni és a mindinkább túlsúlyra jutott natúrálgazdaaí gban a földnek közvetítésével kellett biztosítani azokat a szolgáltatásokat, amelyeket különben a pénz közvetítésével lehetett elérni, A feudális megoldásnál nem minőségi leg és szakok szerint, hanem mennyiségileg és területűé oszlik meg a jspli.tikai hatalom, A bürokráciával szemben az a legfontosabb különbség, hogy a kozfunkcioknak az ellátói a fizetésüket nem valamely centrumból kapják, hanem maguk a jövedelemforrások kerülnek hozzájuk, amely eljárás különben ma sem ismeretlen, A bürokrácia az életnek a racionalizálását és azt a minden személyes vonatkozástól ment tárgyilagosságot képviseli, amely a kapitalista gazdaságnak is az elvejt modern élet irányzata a szakember a müveit emberrel szemben. Különben ugy az állami feladatköröknek a növelése, mint a hatalomnak a további centralizációja is további bürokratizálódás felé vezet. A fascista v

ormány a legnagyobb hódolatát fejezte ki a bürokrácia előtt és Bachunin nagyon tévedett, amikor azt hitte, hogy a'bürokráciát az akták és irattárak elp&sztitásával meg lehet semmisíteni. Az emberek azonban nem akarják majd a Maet'ierlink méheinek és termeszeinek az életét élni ós ha azt keressük, hogy hol van az ellensúly az életnek a növekvő elbürokratizálódásával szemben, ugy azt kell mondm i, hogy a remédiumot elsősorban az érdekképviseletekniiködésében ós azután a demokratikus közéleti kialakuXíéJbaja kaphatjuk meg*. A bürokráciának egyik legnagyobb erősége az, hogy vele szemben min • denki/még a hatalom igazi birtokosai is laikusok. Nagyobb szakértelmet tehát mindég csa

v az illető érdekképviselet állithat fel vele szemben. Az adóztatások mérvét a feudális rendszerben a tradíciók jobban korlátozták jmint ahogyan a bürokratizmusnak szakszerű szempontjai teszik. Részben ez volt az oka annak, hogy a hűbériségnek a területi autonómiák rendszeréhez igen hasonlatos rendszerén a centralizáció győzedelmeskedett, de az akkor győzelmes centralizációnak a decentralizációval való harca még ma is folyik. Ha az államon belül_ kis hatalmi területek gazdaságileg elá'árkozó politikát folytatnak például egyes mai városi önkormányzatokról szólva az autonómia legális célkitűzéseinek a körén túlmenő hatósági üzemekkel operálnak, ugy természetes, hogy előbb—utóbb közóhajjjá válik a centrális hatalomnak olyan irányú, kifejlesztése, hogy ennek módjában legyen a gazdasági élét szabadságát az autonómiák ellenállásával szemben is biztosítani. De ennél fontosabbak a társadalom nagypolitikai célkitűzései, ezek pedig Magyarország esetében az önrendelkezési jogok propagálása mellett szólnak. Ha azt a kérdést vetjük fel, hogy a magángazdasági termelőnek és vállalkozónak szempontjából a közfunkcióknak melyik rendszer szerint való ellátása a legkedvezőbb, ugy meg kell említeni, hogy a feudalizmus esetén a kézműipar és földmüvelés, Igen virágzók is lehetnek; gyáripar azonban alig prosperálhat ós korlátoltak a kereskedelemnek a lehetőségei is, mert a társadalomnak tradicionális megkötöttségei sem szabad áru- sem munkapiacot, ser a nagy tömegek számára való áruprodukciót és forgalmat nem engednek meg. Könnyen a saját karikatúrájává váltatik az a %'J jópéti állam", amely ahelyett,^hogy adna, a polgáraitól nemcsak az adókat, hanem a kereseti és a tőkeképzési lehetőségeket Is elveszi. Nem véletlen, hogy a közgazdasági élet legnagyobb kifejlését eddig az angolszász államokban láttuk, aholíljózan polgári szellem a bürokráciát is áthathatja, hiszen a bürokrácia a maga disciplinája és mintegy gépszerűsége folytán egészben véve nem ad és nem is i adhat sem jobb, sem rosszabb eredményeket, mint aminő- az apparátusnak a ve* zetése./MOT/SY. r *