Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1
1929-11-08 [025]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ 5. törvényszéki kiadás. Budapest,1929.novonbor 0. ZU ROMBACH UTCÁI GYILKOSSÁG /Folyt.4.kiadáshoz*/ Wallenstein Ödön vádlottat szélit ja"most a terenbe az elnök és" mindjárt ezt a váratlsn kérdést intézi hozzáJ - Wambach Katalin olyan vnlfc lomást tett,hogy maga elbeszélte neki. hogy a gyilkosság elkövetésekor fölhúzták a gramofont és a"Bözsi ne siron" lemezt~játszották le, nchor-y az eset leges dulakodás, vagy jajveszékelés a szomszédbe hallatszik. - Ez nem igaz. szó som igaz belőle - válaszolja idegesen a vádlott, én semmit sem mondtam efélét Wambach Katalinnak, kérem az egy ideges nő,aki csak fantáziált. - De nézze, hiszen a rendőrség meg is találta a gramofont és rd rajta a lemezt, ez nem nagyon vall arra,hogy fantáziált volna7 "A vádlott próbálja kivágni magát: - Az újságban olvasta kérem. 4 Azt oh maga azt is elmesélte Wambach Katalinnak,hogy a cselédet maga intézte ely Tóth pedig a gyerekeket* * Azt is csak ugy összeállította magának Katalint Az elnök kemény hangon folytat jaé - Wambach Katalin az t is meg kérdezte magától, hogy ha rabolni akartak csak, miért ölték meg a kis csele det és maga azt válaszolta erre, hogy kénytelenségből történtemért máskülönben a cseléd fölismerte volna magukat. A vádlott idegcsen izeg-mozog pár pillanatig a helyén,majd pedig kivágja: " - Ha Wambach Katalin valóban tudott volna valamit, akkor jsibsx nem várt volna"kilenc esztendeig ezzel. ' - De hát óka volt erre, mert hiszen maga megfenyegotte,hogy le fogjalőni. Aztán meg, honnan tudhatott volna például Wambach Katalin arról,hogy maguk Tóthékhoz elvitték a pénzt és ott osztozkodtak, ha nem maga mondta 1 "volna neki? - Szó sem igaz ebből, - hajtogatja a vádlott. Elnök: Aztán emlékeztetem arra a jelenotr^,mikor maga azzal a vörös táskával fölment Wambach Katalinhoz és ott olvasta a pénzt és ara kor Wambach Katalin megkérdezte,honnan ez a sok pénzt, maga azzal torkolta le: Semmi közöd hozzá. - E z t is csak ugy olvasta a Katalin az újságban - válaszolja rendíthetetlenül a vádlott. - De hiszen még a pénznemeket is meg tudta nevezni Wambach Katalin, kilenc év^ után, ugy visszaemlékezett rá, - mondja folytatólag az elnök és maga azt "is mondta Wambach Kata Unnak, hogy Wallenstein Man; tokkal többjV pénárt romélt, mint amennyi volt a kazettában. - Hát akkor hazudik, egy szó SQ igaz belőle I _ mondja most már ingerülten a vádlott, Az scz elnök már nem is hodor.it a vádlott kifakadására és utasitást ad,hogy Tóth Lajos vádlottat vezessék be. Tóth a hozzá intézett kérdésekre elmondja,hegy akkoriban azért itt Györkös Rózsinak,hegy szabadítsa őt ki a fogházból, mert hon akarta,hogy elitéijók abban az ügybon,sm amely niatt akkoriban fogva volt. Pénzét és ékszereit pedig azért adta ét kn húga szeretőjének, nert nála biztonságban tudta, arra azonban non számithatott,hogy ezt az embert is le fogják később tartóztatni és igy nem kapja meg pénzét és értéktárgyait. A továbbiakban megmarad ama állítása mellett hogy a pénzt nem vaskazettában, hanem vasfazékban ásták cl és most is azt ha hangoztatta,hogy az aranyórát apjától örökölte. - Hát a pecsétgyűrű? - kérdezi az elnök. - Azt vásároltam. - Hát mire való volt.magának, aki mindenféle ügyek miatt büntetve volt és bé volt csukva, pecsétgyűrű? - Hát kérem azért én vásárolhattam magamnak. L vádlottak kihallgatása ezzel véget ért és az^elnök az első tanút Brandl Izidortxxi hivatja a" terembe. Általános érdeklődés mellett lép a terembe és áll a birói emelvény elé Brandl Izidor, aki az általános kérdésekre elmondja,hogy Ronbadh-utca le. szám alatt lakik, nogyvenhetevos akkoriban tojáskeroskedő volt, most nyomdász. Az elnök nyomatékosan figyel mezteti arra,hory csak a tiszta igazat vallja,mert vallomása rendkibuli fon toss^u és a hamis esküt a törvény szigorúan bünteti. Brandl meghajlással veszi"tudomásul ezt a figyelmeztetést és belekezd vallomásába. Elmondja, hogy 1919 december 7-én feleségével és felesége-unokanoverővel, Hormann Giz^nival együtt volt otthon. /Folyt .köv ./Ma.
