Magyar Országos Tudósító, 1929. augusztus/2

1929-08-22 [020]

A MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA*

Folytatás: A VILÁGKONGRESSZUS TAGJAI A MINISZTERELNOKHELYETTESNÉL. /folytatás a tizenötödik kiadáshoz 1/ A népjóléti minisztérium tanác sterméhen gyűltek össze a magyarok világkongresszusának tagjai Zsúfolásig megtelt a terem, amlkcr V a s s József, a miniszterelnök helyettese megjelente W a 1 k o Lajos külügyminiszter társaságában, A kongresszus tagjait P erényi Zsigmond báró és R i p k a Ferenc főpolgármester vezették és a párisi magyar kolónia egyik vezetője, dr.R é v é s z Tibor mondott üdvözlő beszédet. - Kegyelmes Uraim! A külföldi magyarság üdvözletét hoztam el a magyar királyi kormánynak,, A külföldi magyarok nagy bánatot hordanak lelkükben* Gondolataik a szegény megtiport hazába szállnak, most személyesen is eljöttünk, hogy megbeszéljük mindazt, amitol helyzetünk javulása válható. Eljöttünk elsősorban azért, hogy élő tanúbizonyságát adjuk, hogy a távolság nem lazitotta meg a szálakat, melyek minket idekötnek. El akarjuk mondani, hogy nem izlik az a kenyér, amelyet nem magyar föld termett. Ki-ki dolgozik a maga helyén becsülettel, hogy a magyar rioynek jó hirnevet szerezzen, s egyikünk sem szűnik meg hirdetni a magyar igazságot és eltörölni a hamis rosszindulattal megrajzolt képeket. - Ezt üzenik a külföldi magyarok, s

: külön kifejezem, mint a franciaországi magyar munkások orvosa az egész kolónia háláját azért a páratlanul szociális munkáért, amelyet Franciaországban is végzett. - Üzenetet hoztam, de fogadalmat Is, Mi, külföldön élő magyarok fogadjuk, hogy a kongresszus után munkahelyeinkre visszatérve lélekben meg- -"' acélozva folytatjuk a munkát a legnagyobb, a lcgszobb célért, a magyar igazságért. V a s s József, a miniszterelnök helyettese a következő beszéddel válaszolt: - Kedves magyar testvéreim! Mélyen meghat minket a Ti jelenlétetek Magyarorszagban és az a gondolat,amely ide hozott benneteket Csonkamagyar-, országba'p amely eleven megoldását jelenti annak a sokat vitatott problémának, hogy tulajdonképp :n mi a haza és mi a lényege a fajiságnak,Tudós emberek Íróasztalok mellett fejtegetik ezeket a kérdéseket, egyik-másik próbálja a fogalom tartalmát megoldani, mi előttünk azonban itt áll az elővon illusztrációja mindkét fogalomnako A gondviselés és a sors keze a szélrózsa minden irányába szórt szét benneteket az egész világban, s most nem tudom a földkerekségnek olyan pontját megjelölni, amely képviselőt no küldött volna ide, vagy no adott volna jelt magáról üzenet, rádió, telefon, táviró, vagy levél alakjában'., Epp a mai napon érkezett meg messze Keletről, Kin.áb-'ól, egy ott működő orvosnak az üdvözlete. - Ez ik a tények illusztrálják legjobban, hogy a haza fogaim'-, nem . okvetlenül záródik a határoknál és a faj fogalma nem azokból az ólomokból tevődik össze, emelyekct a tankönyvek fel szoktak sorolni, hanem valami olyan a haza és a fajiság fogalmának ténye, amely messze túlhaladja az iskolás fogalmakat, valamint az erőszakosan megvont határokat, - Magyarország Európának uj térképruháján egy kis folt, amelyet meglehetősen avatatlan kezekkel varrtak rá olyan szabómesterek, akik nem végezték cl a megfelelő mesteriskolát és nem vettek a nemzetek izmos testéről megfelelő mértéket. Itt vagyunk, mint egy folt Európa testére ráöltve, a tények azonban azt mutatják, hogy nemcsak oz a nyolc és fél millió magyar érzi hazájának ezt a hazát, nemcsak azok vallják magukat magyarnak, akik a határokon belül vannak, hanem azok is, akik tiszteletreméltó pozíciókban, tiszteletreméltó nemzetek keretein belül saját munkájuk és megbecsült etés ük révén polgárjogot nyertek más nemzetek keretében. Ezek lel- : ) kében is, mint beleégetett tűzfolt ég szakadatlanul a régi haza emlékezete: ás a hazaszeretet és a hazához való tartozás érzete. /Ugy van, ugy vanl/ J Ez jelent ünnepet nekünk csonkahazabeli magyaroknak, hogy tudjuk, hogy az / egész világ megrezzen a magyar n:mz .t sóhajtására. - Mintha a csontok élednének fel, a próféta kérdezte egykor Isten .angyalától egy nagy csatamezőn, vájjon gondolod-e, hogy ezek a csontok valaha élni fognak„ Van-e reménység arra, hogy a történelem nagy /folyt, köv./