Magyar Országos Tudósító, 1929. március/2
1929-03-16 [008]
---ZU HAGY ISTVÁN ÜGY /Folytatás 3- kiadáához . Kaszab mérnököt hallgatta kl ezután tanúképpen a törvényszék. Vallomásában elmondotta,hogy Nagy István lakásában különböző átalakításokat vége t-ek: egy rabicfalat húztak föl többek között. Nagy István lakásán egyébként° megfordult akkor is,amikor az mar be volt bútorozva, nem emlékszik azonban arra,hogy a szöbanforgo szalóngarniturat látta volna. Pirovics József szigorló mérnök szintén a Nagy Istv n lakásában 1924 őszén történt átalakításokról ivfotótówxTBLx tett vallomást. Elmondotta, hbgy október^végén voltak készen a kőművesmunkával, ezután jött a festés és a takarítás és csak ezt követőleg, körülbelül november lo-ike táján költözött be "'agy István a lakásba. Az átalakítási munkálatok alatt Nagy Istvánnak semm; le bútora nem voltx a helyiségekben. Laufer lü iklos magántisztviselő tett, ezután vallomást, ^lőadta, hogy 1924-ben ő hazgondnok volt grcf Festetich házában, ahol ^teiner Ferenc "z'ethelyisége is volt, Steinernek 1924 augusztusában hat hónapra felmondottak a helyiséget, mert nem fizetett házbért, ^ovember elején azután el is távozott steiner, később a csődöt megnyitottak ellene, ekkor azonban már nem volt Budapesten, - Hogy került önhöz a szaiongarnltura? - kérdezte most az& elnök, - Még a csőd előtt szállította azt hozzám Steinerné, aki előzőleg elmondotta, hogy a bútorok az övéi, azonban nincsen helye, ahol elrakt rozza, és kért engem,hogy amig megfelelő lakása lesz, vegyem a szalóngarniturat őrizetbe. Patay elnök most megkérdezi a tanút,hogy látta-e Nagy Istvánt kafcfc kint a Stelner-féle helyiségben, mire Laufer elmondja, hogy egy alkalommal . másodmagával volt kint Nagy István, legalább is aZt gondolja,hogy ő lehetett. Az illető ur ugyanis azt mondotta,hogy a csődbíróságtól jön,de mivel nem Iga zolta magát semmivel sem, ő nem akarta átadni a Steiner-féle helyiségk kulcsát. Erre az illető ur rendőrt hivott és valószínűleg igazolhatta magát a reno.br előtt, és végül is neki át kellett adnia a kulcsot. A két ur azután b ement az üzletbe,majd ujboi kijött, becsukták az ajtót és tudomása szerint Gtff-'th Potor dr. tömeggondnoknak adták át a kulcsot, aki rövid idő úulva szintén odaérkezett. Másnap délelőtt azután az a fiatalember,aki előző xsqc nap i; agy István társasagában volt, egy nővel fiakkeron megérkezett, a kulccsal,amelyről nem tudja, hogyan került hozzájuk, kinyitották a helység ajtaját és btei nernek az üzleti könyveit összepakolták. Tizenegy óra tájban aztán xqjtóx megérkezett az az ur is, akiről ő azt gondolja,hogy Nagy István lehetett. Az üzleti könyvek elszállítása utan két-három nap múlva érkezett aztán meg a végrehajtó is, Patay elnök itt közbevetőleg megkérdezi a tanutói, hogy amikor a végrehajtó ott járt és a leltározást foganatosították, mondotta-e ő a végre najtCnak,hogy nála Is vannak bútorok még? Steinerné annakidején azt mondotta,hogy a szalóngarnltura az övé, tehát nem is szóltam erről a végrehajt°nak. Elnök: A csődnyitcis és a leltározás közötti időben volt-e még kint Nagy István? - Arra nem •mlékszem - válaszolja a tanú. Elnök: Hát arra leteszi-e az esküt,hogy amikor másodizben az a fiatalember egy hölggyel fiakkeron megérkezett, utána tizenegy óta tájban ^l^^^stván személyesen x±xi volt kint? - Teljes határozottsággal ezt nem állithatom - válaszolja habozva a tanu. Elnök: Hogyan és milyen körülmények között beszélt ön^el N a gy István a garnitúráról? Tanu: xwxvfomswáwxwxtöfcwx A leltározás után, de az árverés előtt beszéltem egyszer Nagy István dr. úrral, akinek kérdésére mondottam,hogy van_ egy garnitúra nálam a lakásomon. Megjegyeztem azt is,h gy ez nem a csődtömeghez tartozik, hanem a Steinerné tulajdona. Lrre aztán Nagy István kijelentet* te,nogy ezt a garnitúrát ő nagy elviszi. - Hogy viszi el? - kérdezte most az elnök, Tanu: Azt nem értettem egész pontosan,mert olyan zavaros volt minden. Elnök: Már miért lett volna zavaros? mondja csak el,hogy történt az egész . Tanu: Ugy történt kérem,hogy én egy Steiner-féle cégpapirosra vagy talán egy névjegyre,amelyet Nagy Istvántól kaptam,ráírtam néhány sort, amelyet N ag y István diktált. A fcartalma körülbelül az volt,hogy e sorok átad jának adják oda a szalóngarniturat. Emlékszem,hogy Nagy István odadiktálta az Arany <Lános-utcai lakás ciméft is. /Folyt.köv./ Ma. . /v J L*
