Magyar Országos Tudósító, 1929. február/1

1929-02-11 [004]

/A Kisfaludy Társaság közgyűlése. 1, Folytatás,/' a kiforrott művészt, hanem a gyermekif ju. szárnypróbálgatását és a fiatal sziv gyors fellobbanásait mutatja. Ma már mind kevesebben vannak, akik ót színről-színre látták - folytatta beszédét az Ősz költő, - s még kevesebben akik szivének gazdagságát ismerték. Sőt kort ársaú.^részérol sem nyerte el osztatlanul azt a megbecsülést, amelyet oly méltán megérdemelne* A szeretetben és a munkában nem ismert Szász Károly határt* A betü»számtanon kezdve a közoktatásügyön, az irodalomtörténeten, esztétikán ós .-küjftikán keresz»» tűi.fel egészen a költészet legmagasabb -ft^uósáig mindenütt megtaláljuk munkásságának nyomait, Virgil nem volt jo/>3te2et?Ó je az isteni színjátékban Dantenak, mint ő nekünk, - Szász Károly minden sokoldalúsága mellett nem polihisztor, hanem elsősorban költő volt * De nagy és különböző területeket átfogó szel* leme itt ia megnyilatkozott: a lirut, epikát, drámát egyaránt nagy lelkesedéssel és szeretettel művelte. Más nemzeteknél nincs rá példa, hogy leg* nagyobb költőik munkásságában oly nagy szerepet játsszék a műfordítás, mint nálunk, Petőfi Shakespeare, Beranger, Vörösmarty Shakespeare, .arany Aristophanes, Shakespeare,- Goethe és BUrns műfordításai az eredetivel egyen* értékű műremekek esszékhez méltán csatlakozik S?ász Károly müforditoi munkássága* Az ő érdeme, hogy Shakespeare irodalma bevonult a magyar müveit közönség könyvespolcaira* Szász Károlynak Arany volt a mestere, amiker azt vallotta hitéül, hogy megbocsáthatatlan bünt követ el akkorj ha leir ... egyetlen egy olyan sort, amellyel nemzetének áffchat, Most amikor Szász Károly centennárlumát ünnepeljük, felvetődik a k"erdes, ninóS-e erre aft erény*, re éppen olyan nagy szükség, mint a múltban volt; Ak irodalom nem divatruha, amelyet ha mással cserélünk fel; az Ízléstelenségnek, vagy torzulásnak nyoma sem maradi Az. irodalom, ha jo, ha nemes, lelkitáplálék, mely éltet es erösit, de ha erkölcstelen, torz: lelkiméreg, mely sorvaszt, emészt es meg* támadja a lelki életnek azokat a nemes szerveit, amelyek nélkül a társada* lom megromlik és meghasonlik önmagával és igy a boldogabb jövóT.:- , mely minden jó magyar embernek hitvallása, soha el nem érhetjük, Nekünk hitre, erős hitre van szükségünk, ha ez a nemzet ugy a csonka hazában, mint a régi nagy Magyarország hat arai között elni akar*, A nagy tapssal fogadott hatásos és költői lendületű elnöki meg* nyitó után K é k y Lajos másodtitkár terjesztette elő jelentését* hálával emlékezett meg néhai Szabó Franciska kiskunfélegyházi urno hagyatékáról, aki 62 c holdas birtokát ajándékozta a tarsas ágnak, alapítvány létesítésére , Majd azt hangoztatta, hogy a Társaság meglehetősen súlyos anyagi helyzetben van ós nem is gondolhat ujabb kiadásokra. Megilletődéssel emléke zett meg egy ritka évfordulóról, melynek örömét a végzet mélységes gyássz£ változtatta, 60 évvel ezelőtt választotta a Társaság tagjává lakosi Jenőt, Kegyeletes szavakkal elbúcsúztatta a Társaság másik halottját Bartoky Józsefet, majd a társaság uj tagjának, József kir. hercegnak erdemeit és iroi munkásságát méltatta* Következett Ravasz László református plspök felolvasása; "Emlékezés Szász Károlyról" elmen. A nemzet összes intézményei között a Kis* faludy Társaság követelheti magának azt a tisztes jogot leginkább, hogy Szász Károlyról megemlékezzék, Innen indult ki a halhatatlanságba* 1847*ben nyerte el Szócsi Máriájával a társaság pályázatát és utolsó pásztortüzei is innen lobbantak ki. 45 ében át volt a társaság rendes tagja, 15 even keresztül másodelnöke, Szász Károly volt a XIX, század legnagyobb papliterátora, A pap minden kultúrának kezdeténél ott állj mint legfőbb kulturtényező,hangzott tovább Ravasz László nagyszabású beszéde* Ö a káptalan, a nemzeti mult letéteményese,, a történelmi öntudatnak és a fejlődés folytonosságának gyakorlója; ö az Írástudó, aki tanítja a népet is. Szász Károly alakja emlékez^ tet azokra a szerzetesekre, akik a magyar kereszténység kezdetén kultúrán^ \ kat megalapozták. De móginkább azokra az elődjeire, akik prédikáltak, is* ^ kolamesterek voltak,könyveket Írtak, a betűt tanították: felgyújtották a '\ szomjas magyar lelkeket, Szász Károlynak papsága az ö liberátorságának volt y a következménye. 19 éves korában határozta el, hogy pap lesz "mert müveit n ember akar lenni". Megérezte azt. hogy ezen az uton szabad szellemű, hasznos szolgálatot tehet és Ő lesz • korának'egyik jelentős kultur* /pol"*t .köv./