Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)
1968. január 19. / Igazgatói Tanács ülés - Restaurátor képzés reformja - Tájékoztatás várható építkezésekről - Az 1968. évben aktuális évfordulók megünneplése - Szkysznián Vanda szakosítása - Görbe Katalin kérelme - Napirenden kívül: muzeológia kollokvium bevezetése - Napiernden kívül: fakultatív geometriai gyakorlatok meghirdetése
4-Konecsni György svájci tapasztalatairól beszél, ahol az alkalmazott grafikai oktatás tanonc nevelés formájában történik, igen jó eredményekkel. Nem lehetne ilyen elgondolással foglalkozni? Ezenkívül a növendékek itt kapnak meg az elméleti oktatást szervezett keretek között. Miért ne lehetne a múzeumok keretében tanonc nevelést megvalósítani? Ezzel megszűnnének a helység és felszerelés problémák. Kádár György: Krocsák mester által előadottakban nagyon sok igazság van, azonban az az érzésem, hogy nem a realitásokból indul ki. Nyilvánvaló, hogy egy külön intézmény nem állítható fel, amikor itt van egy adottság, amivel átmenetileg megoldható az igények kielégítése. Az eddigi gyakorlatokból az állapítható meg, hogy amit mi nem valósítottunk meg, megvalósította az Iparművészeti Főiskola - hozzá nem értéssel. Véleményem szerint - legalább is a kezdetben - kezünkben kell. tartani ezt az ügyet. Az az érzésem, hogy öt éves képzésre egy restaurátornak szüksége van. Igaz, hogy másfajta képességekre van szükség és ezt a felvételi vizsgán nem vizsgáljuk, de a 2 éves alakrajzi képzés során sok minden kiderülhet. Domanovszky Endre; Megnyugtatásul el kell mondanom, hogy a Műemlékielügyelőség már megkezdte a "Restaurátor Intézet" szervezését, ha megfelelő helyiséget kap, megkezdi működését és átveszi tőlünk az oktatást. Az átmeneti időben - ami talán 5 év - nekünk kell megoldani a problémát. Krocsák Emil: Mi módon lehet megoldani, hogy a hallgatók állandóan utón lesznek? Hogy lehet ezt megszervezni? Lesz-e elég tanterem? Ezenkívül a tananyagokat át kell dolgozni. Változatlanul azt mondom, hogy ezt mi csak rosszul fogjuk csinálni és akkor miért csináljuk? Pátzay Pál: Óriási kifogásom az, hogy túlméretezett az elméleti követelmény. A restaurálás végül is egy ipari tevékenység, ennyi elméletre nincs szükség. Pl: művészettörténet, épités történet művelődéstörténet, történelem. Miért nem lehet az egész történelmi anyagot egy tárgyba összefoglalni? Szükségtelen a "fa"- és "kőszobrász" restaurátor szakmát különvála sztani. Balogh Jenő előtte szólóhoz csatlakozik, az elméleti anyag rostálásával, összehangolásával, csökkentésével ért egyet. A mühelyképzés a legfontosabb, arra kell több időt forditani.