Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)

1968. január 19. / Igazgatói Tanács ülés - Restaurátor képzés reformja - Tájékoztatás várható építkezésekről - Az 1968. évben aktuális évfordulók megünneplése - Szkysznián Vanda szakosítása - Görbe Katalin kérelme - Napirenden kívül: muzeológia kollokvium bevezetése - Napiernden kívül: fakultatív geometriai gyakorlatok meghirdetése

4-Konecsni György svájci tapasztalatairól beszél, ahol az alkalmazott grafikai oktatás tanonc nevelés formájában történik, igen jó eredmé­nyekkel. Nem lehetne ilyen elgondolással foglalkozni? Ezen­kívül a növendékek itt kapnak meg az elméleti oktatást szer­vezett keretek között. Miért ne lehetne a múzeumok keretében tanonc nevelést megvalósítani? Ezzel megszűnnének a helység és felszerelés problémák. Kádár György: Krocsák mester által előadottakban nagyon sok igazság van, azonban az az érzésem, hogy nem a realitásokból indul ki. Nyilvánvaló, hogy egy külön intézmény nem állítható fel, amikor itt van egy adottság, amivel átmenetileg megoldható az igények kielégítése. Az eddigi gyakorlatokból az állapít­ható meg, hogy amit mi nem valósítottunk meg, megvalósította az Iparművészeti Főiskola - hozzá nem értéssel. Véleményem szerint - legalább is a kezdetben - kezünkben kell. tartani ezt az ügyet. Az az érzésem, hogy öt éves képzésre egy restaurátornak szüksége van. Igaz, hogy másfajta képességekre van szükség és ezt a felvételi vizsgán nem vizsgáljuk, de a 2 éves alakrajzi képzés során sok minden kiderülhet. Domanovszky Endre; Megnyugtatásul el kell mondanom, hogy a Műemlékielügye­­lőség már megkezdte a "Restaurátor Intézet" szervezését, ha megfelelő helyiséget kap, megkezdi működését és átveszi tő­lünk az oktatást. Az átmeneti időben - ami talán 5 év - nekünk kell megoldani a problémát. Krocsák Emil: Mi módon lehet megoldani, hogy a hallgatók állandóan utón lesznek? Hogy lehet ezt megszervezni? Lesz-e elég tanterem? Ezenkívül a tananyagokat át kell dolgozni. Változatlanul azt mondom, hogy ezt mi csak rosszul fogjuk csinálni és akkor miért csináljuk? Pátzay Pál: Óriási kifogásom az, hogy túlméretezett az elméleti köve­telmény. A restaurálás végül is egy ipari tevékenység, ennyi elméletre nincs szükség. Pl: művészettörténet, épités történet művelődéstörténet, történelem. Miért nem lehet az egész törté­nelmi anyagot egy tárgyba összefoglalni? Szükségtelen a "fa"- és "kőszobrász" restaurátor szakmát különvála sztani. Balogh Jenő előtte szólóhoz csatlakozik, az elméleti anyag rostálásával, összehangolásával, csökkentésével ért egyet. A mühelyképzés a legfontosabb, arra kell több időt forditani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom