Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1967-1968 (1-a-59)
1968. január 19. / Igazgatói Tanács ülés - Restaurátor képzés reformja - Tájékoztatás várható építkezésekről - Az 1968. évben aktuális évfordulók megünneplése - Szkysznián Vanda szakosítása - Görbe Katalin kérelme - Napirenden kívül: muzeológia kollokvium bevezetése - Napiernden kívül: fakultatív geometriai gyakorlatok meghirdetése
- з -Megértem, hogy sürgősen szükség van szakemberekre a muzeális anyag megóvása érdekében , de nem hiszem, hogy olyan sok szakemberre lenne szükség, hogy erre külön egy 3 éves iskolát kelljen létrehozni. Helyesebb volna, ha azok az intézmények nevelnének ki utánpótlást, ahol a szükséglet jelentkezik, vagy küldjünk ki külföldi intézetekbe tanulni arra érdemeseket és ott tanulják meg az ipart. Véleményem szerint ez még mindig kevesebb pénzbe kerülne. dr.Nemes László: Milyen lesz a várható létszám? Bence Gyula; A tervek egy-egy ágazatban 3-4- fővel számolnak. Az oktató személyzet szempontjából az az elképzelés alakult ki, hogy részben a Műemlékielügyelőség státuszában lévő szakemberek óradíjas megbízással látnának el feladatokat. De figyelembe kell vennünk azt is, hogy elméleti tanáraink sem minden esetben a kötelező óraszámmal dolgoznak. Az kétségkívül megállapítható, hogy a tervezet egy sereg olyan tárgyat vesz fel, ami ismétlésre ad lehetőséget. Krocsák Emil; Mindjárt felvetem, hogy miért csak a kőszobrászoknak kell ismerniük a kosztümtörténetet? Bence Gyula; Nem lehet vitás, hogy egy táblakép történeti anyagplényegesen gazdagabb, mint egy kőszoboré és mivel a maximális terhelést is figyelembe kellett venni, a fontossági sorrendet kellett szem előtt tartani. Ezek okozták a differenciát a tárgyak beállításánál. dr.Nemes László: Azt hiszem azon kár vitatkozni, hogy szükség van-e a képzés kiszélesítésére vagy sem. Inkább arról kell vitatkoznunk, hogy hogyan? ^ Ha megértjük, hogy a múzeumok nem végezhetik el az oktatást és e célból külön intézetet sem lehet létrehozni, akkor talán olyan megoldást lehetne kialakítani, hogy, mint eddig, oktatnánk a restaurátorokat és a kiegészítő képzést külföldön kapnák meg. Talán egy ilyen megoldás volna a leggazdaságosabb. Technikai megjegyzésem az, hogy hallgatóink eddig is túlzsúfoltan voltak elhelyezve, egy ilyen létszám növekedésnél az elhelyezés még súlyosabbá válik. De ha mindezek a problémák megoldódnak, akkor is vannak még aggályok: Miért szükséges, hogy ezek a növendékek bizonyos tárgyakat 3 éven át hallgassanak, amit a többiek csak négy éven át kapnak. Javasolom, amit a tanárszakos hallgatók Ц- éven át hallgatnak, a restaurátor növendékek is ugyanannyit kapjanak, és ezenkivül kiegészítést olyan tárgyakból, ami nem vonatkozik a többiekre.