Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1965-1966 (1-a-57)
1966. január 21. / Igazgatói Tanács ülés - A főiskola működési és szervezeti szabályzata - Pályadíjak felhasználása - Kérvények - Szobrászok alakrajzi oktatása - Fakultatív alkalmazott grafika bevezetése - Murális ismeretek bevezetése - Tanév zárási rendje - Római képzőművészeti díjak - Rendkívüli tagozat tapasztalatai
о/г 4 Domanovszky Endre megnyitja az ülést, üdvözli a megjelenteket. 1/ napirend: A főiskola működési és szervezeti szabályzata Miután a Tanács tagjai.megkapták a vitaanyagot, a vélemények ismertetését kéri. • Krocsák Emil: A szervezeti és működési szabályzat a főiskola alkotmánya kell legyen. Egy olyan alapokmány, mely törvényre emelve szabatosan meghatározza az egész intézményt, maradéktalanul Telépiti a főiskola szerkezetét, kimondja feladatát, megszabja annak területét és határait, leteszi működésének alapelveit és szabályozza .jogállását, felettes hatóságához való viszonyát. Csak egy'ilyen, tovényadta alapon állva működhethatározott biztonsággal a főiskola. Amig a főiskola önkormányzattal biró, önmagát fejlesztő intézmény volt, saját maga készítette el'szabályzatát a törvényhozás számára. Uj szábályzat alkotására akkor lett szükség, midőn a főiskola lényegbe vágó elvi és szerkezeti változáson ment keresztül. így születtek meg annak: idején a Üéti-Iyka-5ele, és az utolsó rektor, Pátzay idejében mások bevonásával az általam készitett szabályzatok. A rektorátus megszűntével természetesen e szabályzatok érvényüket vesztették és a főiskola rendeletek, miniszteri leiratok és utasítások szerint működik. Az utolsó szabályzat érvényessége óta nagy utat tett meg a főiskola és az előzőktől lényegbe vágóan eltért az arculata. Indokolt lenne tehát, ha a rendeletek és utasítások közötti körülményes tájékozódás és pillanatnyilag felmerülő igényeket kielégíteni igyekvő folytonos reformálások helyett egy szilárd alapokmányt letenni. De ennek csak akkor vám értelme, ha az időtálló, biztos bázist nyújtó törvény lenne. Mielőtt tehát a tárgysorozat első ponfTJat tárgyalnánk, meg kell állapitanunk, hogy mind a főiskolánk, mind pedig hazai kultúrpolitikánk fejlődésükben eljutottak-e már egy ilyen kijegecesedés állapotához? Mert ha nem, - akkor oktalan dolog volna egy ilyen horderejű alapokmány megalkotásában fáradozni, amely eleve reménytelenül több jó koponya rendkívül nagy, körültekintő és alapos munkáját igényli. Ha azonban úgy látjuk, hogy az idők megérettek a kodifikálásra, akkor ügyünkben elsődlegesen fel kell vetnem az Illetéke sseg kérdését. A főiskolai önkormányzat idejében természetes volt, hogy a főiskola maga fogalmazta meg szabályzatát a törvényhozás számára. Ma azonban amikor a miniszter irányit bennünket, ez i
