Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1960-1961 (1-a-52)
1960. szeptember 29. / Igazgatói Tanács ülés - Siskov Ludmill Marinov restaurátor szakon való tanulásának engedélyezése - Brém István kérte a müvévsztelepi gyakorlaton való részvételének engedélyezését - Rudolf Éva tanulmányainak folytatását kéri - Kálmán Endréné tanulmányainak folytatását kéri - Balassa Klára tanulmányainak folytatását kéri - Altorjai Sándor felvételi kérelme - Melocco Miklós a Tanács hozzájárulását kéri rajztanári állásának betöltéséhez - Testnevelés óra ügye - Müvelődésügyi Minisztérium leiratainak ismertetése - Főiskolai program bevezetőjének vitája
4 Felhívja a figyelmet a Zeneművészeti Főiskolán történő gyakorlatra, ahol együttes képesités folyik, ahol első pillanatban figyelembe vették, hogy nem elég alkotni, hanem épp olyan szükséges nevein: is. A növendékeket rá kell vezetni arra, hogy az alkotás megértését is meg kell teremteni. A Képzőművészeti Főiskolának hihetetlen lemaradást kell pótolnia. A minisztériumban már felvetődött úgy is ez a probléma, hogy a Képzőművészeti Főiskola kell legyen a fellegvára a rajztanári oktatásnak. Ha a kollégium elfogadja a már eralitett javaslatot, akkor 25-5o hallgató felvétele válhat lehetővé. Kádár György: Annak ellenére, hogy Ék elvtárssal teljes mértékben egyetért, mégis Bence elvtárs javaslatához csatlakozik, mert az az egyetlen járható ut. Balogh Jenő: Elsősorban arra kell törekedni, hogy ez az intézmény a középfokú oktatásnak és az ipari tanuló képzésnek adjon megfelelő felkészültségű rajztanárokat, valamint számitásba jön még a technikum. Ez olyan nagy terület, amit ellátni igen nagy feladat. Az általános iskolai rajzoktatást át lehet engedni a pedagógiai főiskolát végzett tanároknak. j&'Az eddigi iskolatipusok olyan magas követelményt állitanak a rajztanárok elé, ami szükségessé tette a jelenlegi oktatási rendszer felülvizsgálatát. Ha a III.évfolyamra épitik fel a tanárképzést, akkor csak két év áll rendelkezésre az elméleti tárgyak oktatására, ami nagyon kevés és még ehhez csatlakozik a komoly mühelyképzés is. Foglalkozni kell azzal is, hogy a népművelési apparátus is igénybe veheti a rajztanárokat, erre is fel kell készülni. A tantárgyak elosztása érdekében viszont az volna a helyes, ha az I.évfolyamtól kezdve foglalkoznának a hallgatók rajzpedagógiával. Egyeknletesen lehetne elosztani a tárgyakat, valamint a hat hetes gyakorlótanitás nem az V.évfolyamban jelentkezne, hanem az 5 éven keresztül érintkezésben lehetne a hallgató a különböző iskolatípusokkal. Ez utóbbi javaslatot támogatja az a tény is, hogy éppen az V.évfolyamban, amikor a diplomára pályázik a növendék, esik ki a hat hetes tanitási gyakorlat, tehát lehetetlenné teszi a diplomára való felkészülést. Véleménye szerint mégis csak az volna a helyes elgondoláá: ha mindenki elvégezné a tanári szakot, ami nem jelenti azt',’ Hogy mindenképen tanítania kell, mivel lehet valaki kiváló m. avész, de pedagógiai érzékkel nem rendelkezik. Tehát amellett van, hogy ,|8 III.évfolyamra épüljön fel a rajztanárképzés. “vNemes elvtárs felszólalásához kapcsolódva megállapítja, hogy valóban gazdasági kérdések jönnek itt számitásba. Valóban lényegesen több pénzt keres az a végzett, aki esetleg csak az Alapnak fest, mintha tanit és ami még ennél is döntőbb: időben kötetlen. Ez utóbbi a legcsábitóbb körülmény, amin még akkor sem tudnak változtatni, ha a legkiválóbb képzést nyújtják, mert az elcsábítás még akkor is fennáll. Ez annyira igaz, hogy még a pedagógiai főiskolát végzettek is ostromolják az Alapot - és nem sikertelenül -/Rónai György/
