Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)
1960. június 7. / Igazgatói Tanács ülés - Müvésztelepi vezető kijelölése - Kiss László fizetésének ügye - Szöllősy Emőke kéri az Iparművészetiről való átvételét - Pucser Dezső felvételi kérelme - Verőczei Jenő visszavételi kérelme - Határozatok hallgatói ügyekben - A Főiskola programja, rajztanárképzés és grafikai képzés
-3 -azt a szemléletet, amely a mi világunkat-tükrözi. Az előbb említett növendékek munkái az életet jraxxx torzítják. Pátzay Pál: Ez az elmélet Molnár Sándort is érinti . Bence Gyula: Azért Molnár iiyen irányú extrémitásba nem csúszik bele. Bár a munka nem szimpatikus számára. A kérdést az dönti el, hogy a Korga féle szemlélettel egy stílusirányzatnak nyitnának kaput. Itt áramlatról van szó, amivel együtt látni kell azt is, hogy milyen szellemi magatartást vesznek fel a világgal szemben és milyen pozíciókból dolgozzák fel hxüá±KBi azokat az i^gRygkgt^xiagmkalmnxmxThR mim hm annak élményeket, amelyeket festeni akarnak. Pátzay 3?ál; Bence elvtárs által elmondottak alapján egyetért Korga eltanácsolásával, de nem érti, miért kérdéses Molnár ügye, véleménye szerint azonosítani lehet a kettőt, hiszen ő sem tudott kifejezni egy igazán teljes emberi tartalmat. Amit Molnár csinál, az lehet egy kiállítási dekoráció. Annak a követelménynek, amit a főiskola felállit egy diplomázótól, Molnár éppen úgy nem tud eleget tenni, mint Korga. Az a kiáltó durvaság, amig Molnár csinál, szintén ellentétes a főiskola tanításaival. Általánosságban jegyzi meg, hogy a növendékeknek van egy illusztrativ jellegű tárgy szemléletük, amely a képzettársításra akar ingerelni, ugyanakkor a kép egysége szempontjából igen lényeges dolgokat teljesen elsikkasztanak /pl. elsikkad a valőr értelme/. Az az érzése, hogy a mai fiatalok és öregek között nagyobb az ellentét, mint az ő idejében volt, ezért attól fél*, hogy nem is fogják megérteni a mai fiatalokat és nem tudják helyesen értékelni, mert bizonyos ellenállásuk van az ilyen dolgokkal szemben. Nem tudja pl. feltételezni Szabó Ákosról, hogy ellenséges szándékkal készítette volna el diplomamuiíkáját, vagy hogy az egy átejtés akart volna lenni, talán inkább a zene iránti rajongása adta a témát. Bence Gyula: Valóban azt kell látni, hogy a növendékek asszociatív kapcsolatok felépítésével számolnak. Emögött azonban van egy olyan tartalom, amely éppen az ilyen asszociatív összefüggéseket hozza ki a képből. Az az érzése, hogy ezeken a képeken az egység igénye meg sem jelenik, minden egyenértékűvé válik és éppen ezért remekművekké soha nem tudják kifejleszteni. Müveikből azt láthatja az ember, hogy a világban nincs semmiféle rend, semmiféle harmónia, és azt, hogy az egész világ egy halmaz, ami soha nem állhat össze egy egységes renddé. Meg kell érteni, hogy e mögött a kifejezésmód mögött mi húzódik, mert a mi társadalmi rendünkben minden értelmes rend és nem halmaz. Ha a növendék müveiben nem ezt fejezi ki, akkor már most meg lehet mondani, hogy nem lesz belőle művész. /Bence Gyula/
