Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1959-1960 (1-a-51)
1959. szeptember 17. / Igazgatói Tanács ülés - Társadalmi ösztöndíjak - Ujabb diplomamunka bírálat időpontjának kitűzése - Greskovits László visszavételének ügye - Pátzay Pál szobrászati oktatás módszere - Móka István felvételi kérése
4-vagy plasztikus vázlatban lejegyezzék. Ilyen célzatból a tanár eleinte ne adjon még tárnájában meghatározott feladatot, hanem engedje szabadon megválasztani a témát, mert ilyen módon jó alkalma nyilik tanítványainak az élethez való viszonyába, hajlamaiba, eszmevilágába betekinteni. Miközben a növendéket eképpen a módszeres ábrázolás gyakorlatába bevezetjük, ezzel a tanulmánnyal párhuzamosan he kell vezetnünk a szobrászat iparszerü gyakorlatába is. Ha a .szobrásznövendék szakmai tevékenységének nem nyomban a kezdetétől fogva műveli a szükséges ipari eljárásokat is, később jáí ratlanságát, ügyetlenségét leplezendő, le fogja nézni azokat, ahelyett, hogy elsajátítaná és munkájában hasznosítaná. Ezt V példázza az a múltban elharapódzott ferde felfogás, amely szerint az ipari ügyetlenség művészi érdemnek tekintődött. Ez okból tanmenetünkben hetenként egy munkanapot műhelygyakorlatokra kell fordítanunk, mégpedig az első évben a gipsszel való bánás különféle feladataink■begyakorlására. Az első évet alapképzésnek tekinthetjük. Feladatai jórészt a növendék képességeinek a felvételi vizsgánál alaposabb megismerését, a plasztikus ábrázolásban, a szobrászi tevékenységben való némi jártasság megszerzését, röviden szólva, a gyökeres képzésre való előkészítést szolgálják. Mielőtt a további évfolyamok tanitási módszerének részletes tárgyalására térnénk, legalább nagy vonalaiban fel kell vetnünk azokat az alapvető elvi meggondolásokat, amelyekre most már a gyakorlati képzés épül. Egyrészt, hogy a tanitást teljes.tudatossággal végezhessük, másrészt, hogy az egyes feladatok értelmezésében ellentmondásba ne keveredjünk. A szobrászati ábrázolás legfőbb tárgya az ember, tehát a szobrászképzés állandó és fő feladata az emberi alak testi-lelki formájának alapos, mélyreható tanulmányozása, a plasztikus megformálás gyakorlása által. Az ábrázolás tanításának legcélszerűbb mintája az ember feje és a mezítelen emberi test, az "akt”. Az emberi fej természetes érdeklődésünk fő pontja, hiszen a személyiség legkifejezőbb és legálatlánosabban ismert tükrözője. A mezítelen emberi test ábrázolása pedig azért a
