Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta
JEGYZŐKÖNYV jfelvétetett Budapesten, 1953. junius 12-én megtartott főigazgatói tanácsülésen* (Télén Tannak: Bortnyik Sándor főigazgató, Biró Károly főtitkár, Rozsnyai Zoltán párttltkár, Bencze László, Bernáth Aurél, Ék Sándor, Pátzay Pál főtanszakvezetők, Kenyeres JÍgnes a Népművelési Minisztérium Művészetoktatási Főosztályának vezetője, Antal Lóránd a Népművelési Minisztérium előadója, Garző Agnes tanársegéd, Szita Mária a marxiba tanszék részéről, Lukács ignes a tanulmányi osztály vezetője, Ürögdi György a gazdasági osztály vezetője* Jegyzőkönyvvezető: Kecskeméti Éva* Bortnyik: * A március 27*-i főigazgatói tanácsülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérem Pátzay és Bencze elvtársakat.’ Többször volt arról szó, hogy a Főiskola reformját tovább kell fejleszteni az eredmények és hibák tapasztalatai alapján* A hiányosáágokról többször esik szó, mert javítani akarunk a Főiskola oktatási rendszerén; meg kell említeni, mi a hibák fő oka? Az egyik az, hogy nem tartottuk be a programmot elég következetesen* A második, ami ebből folyik: a festő főtanszakon nincs egységes módszer kialakítva a mesterségbeli tudás elsajátítása érdekében ügy, mint ez pl* a szobrász főtanszakon megvan* A festő főtanszakon az egyes osztályokban túlságosan egyéni módszer szerint folyik a tanítás, nem egységes módszer szerint tanítunk. Ezt természetesen nagyon nehéz kijavítani, de ennek kijavításához hozzá kell fogni és minél előbb. Az egyes főtanszakokon voltak hiányosságok, de legtöbb a tanári szakon, ahol a kétéves képzés nem bizonyult elegendőnek. Nyilvánvaló, hogy sokat fejlődött a Főiskola a hibák ellenére is. Be a tapasztalatokból le kell vonni a következtetést és ez azt jelenti, hogy tovább kell fejleszteni a reformot. Mielőtt rátérnénk ennek megbeszélésére, néhány apróbb dolgot kell megemlíteni. ‘ A müvésztelep: Egy kis zavar keletkezett, ámenjeiben a sztálinvárosi müvésztelep kérdőjeles müvészteleppé vált. Reméljük, ezt el tudjuk intázni. Problémánk a müvószteleppel kapcsolatban, úgy történjen-e, mint tavaly, hogy a hallgatók kedvére bizzukre, hogy mit csinálnak, vagy pedig kötelező feladatot Írunk elő számukra, amit ha visszajönnek, be kell mutatniok? A kötelező feladatot nem látom nagyon reményteljesnek, mert csupán négy hét áll rendelkezésükre. Ha harminc hallgató megy egy raüvésztelepre, akkor az ottlevő tanárnak 30 féle tervet kell adnia. Kell, hogy bizonyos önállóságot kapjanak, hogy lássuk, milyen irányba fejlődnek, milyen irányba fordul érdeklődésük, mit látnak meg uj életünkből? ügy gondolom, helyes lenne napi 4 órai kötelező feladatot előírni, amellyen a tanár korrigál, ezenkívül vázlatozást. Természetesen, a tanár adhat útbaigazítást, hogy a hallgató milyen motívumot válasszon. Tavaly volt olyan hallgató, aki nem Sztálinvárost, az ujtipusu várost választotta témájának, hanem a város régi, dunapentelei részét, a romantikus apró házakat, utcákat. Nem a mai életet ábrázolta. Ilyen esetben jó, ha a tanár beleszól.
