Magyar Képzőművészeti Főiskola - tanácsülések, 1952-1953, 1953-1954 (1-a-46)
1953. június 12. / Főigazgatói Tanácsülés - Főiskolai reform továbbfejlesztése - A sztálinvárosi művésztelep ügye - Napi 4 órai kötelező feladat bevezetése - Diákok elméleti tudásának gyarapírásásra szemináriumokat tartanak - Rajztanárjelöltek elhelyezése - Rajztanárképzés átszervezése - Főtanszékek átszervezése - Főiskola átszervezésére vonatkozó javaslatot a minisztérium elfogadta
VI. Bemáth: Ék: Pátzay: Bernáth: Bortnyik:- 2 -Van-e valami elképzelésük az elvtársaknak erre vonatkozólag? > Én nem tartom helyesnek a nagyfokú beavatkozást a müvésztelepi munkákba* Az a szempont is kell, hogy vezessen bennünket, hogy lássuk, milyen irányban fejlődik a hallgató? A diplomamunkáknál nem láthatjuk ezt meg teljes mértékben, mert ez a tanár 75#-os közbejöttével történik.* És ha a Főiskoláról kikerül, ne zuhanjon űrbe.* A szabad elhatározását kell fejlesztenünk, amire az életben szüksége lesz. ♦ » Helytelennek tartom, hogy megadott témával dolgozzon. Az ujtipusu várost próbálják megjeleníteni, ennyit adjunk meg. Helytelennek tartom a nagy beavatkozást. " ■4 j&ivileg tökéletesen helyeslem uarnáth mester szavait, Appen ezért tartom keresztülvihetőnek azt, amit a grafikai főtanszakon csináltunk és amit most a főigazgatói tanács elé terjesztek. Remélem, helyben is hagyják. * r Az osztálytanár megbeszélte a hallgatókkal, mi lenne a kívánatos, hogy milyen irányban dolgozzanak. Az ő erősségük és fogyatékosságuk figyelembe vételével alakult ki/£, hogy mit tanácso- ; lünk a müvésztelepi munkákra vonatkozóan;4 Sablón itt ninos, és nem is lehet. Az egyiknek alakrajzi fogyatékosságokat kell pótolnia, a másiknak a szinbelit... mindegyiknél megbeszéltük, hogy mi az ajánlatos.4 Íz nem azt jelenti, hogy megkötjük a hallgatókat. Volt olyan hallgató, akinél nem volt szükség speciális figyelmeztetésre. Ott azt mondtuk: Menj, és próbálgasd szárnyaidat, pihenj, rajzolj. Mi minden egyes emberrel programmszerüen megbeszéltük a tennivalókat, és ez azt hiszem, mindegyiknek a kívánsága is. Én azt tapasztaltam, - különösen a diplomamunkáknál - hogy a szabad levegőben való ábrázolás igen gyenge oldala a hallgatók képzettségének. Én csatlakozom Bemáth mesterhez annyiban, hogy bizonyos szabadságot kell adni a nyári munkákra vonatkozólag? Be azt ajánlanám, hogy állítsanak be egy modellt, és naponta négy órát fessenek plain air-ben. Ehhez tanár kell, aki vezeti a stúdiumokat. Amit itt a Főiskolán csinálnak, az nei* elegendő, én' okosnak tartanám kihasználni ezt a nyári hónapot a plein airfest ésre. Ez lenne az egyetleh feladat, ami megszabnánk. Kern tartom ezt helyesnek. A művészteleppel kapcsolatban azt a j célt is szeretnénk elérni, hogy a hallgatók motívumokat találjanak munkájukhoz. Éppen a főiskolai megkötöttség roppant akadálya ennek. Ha a tanár beállít* egy modellt plein air-ben, u‘ gyanott vagyunk, ahol a főiskolai képzésben. Ilyen beállításnak nem vagyok a hive. ^ Valóban ez meggondolandó, hiszen akkor nincs értelme, hogy háromj helyre küldjük el a hallgatókat. Tatabányára azért mennek, hogy a bányász életet tanulmányozzák, Karcagba, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok, gépállomásokon szerezzenek ötleteket, és Sztálinvárosba, hogy az ujtipusu várost megismerjék. Három különböző karakterű helyre küldjük őket, három különböző karakterű feladatról van szó. De különben a cél egységes: ismerjék meg a mai életet.
