MNL-OL-XIX-A-83-b 3181-3210/1966
3184/1966. Az 1968. évi árreform irányelvei és előkészítésének ütemterve
24normatívák lehetnek teljeskörüok, vagy részlegesek, e normatívák vagy felső limitként kezelhetők, vagy engedély adható ‘arra, hogy tőlük fel- és lefelé is• el lehessen térni. Más változatok is alkalmazhatók. Az árhatóság kötelezheti a vállalatokat arra, hogy az uj termek árát az irányárakhoz, a bázisárakhoz /meghatározott keretek között/ arányosítsák vagy ezt az arányosítást vállalati megegyezésre bizza, minden külön eloirás nélkül, lazább árszabályozási formaként a vállalatoktól megkövetelhető, hogy a kölcsönös megállapodásokon alapuló árakat vállalati árjegyzékbe foglalják, . s... az állam megkötheti a vállalati árjegyzéki áraktól való eltérés mértékét', vagy előírhatja a vállalati árjegyzék! árak által meghatározott szin vonal tartását stb. с/ Szabad árak /például beruházási gépekre, kooperációs félgyártmányokra és alkatrészekre, bizonyos fogyasztási cikkekre/. Ennek különböző lehetséges formái:- megállapodásos árak, amikor az ár a piaci viszonyok figyelembevételével a vállalati árukapcsolatokban alakul ki;- a kereskedelem által egyoldalúan megállapított árak, amikoris a kereskedelmi vállalatoknak megengedik, hogy a termelői áraktól függetlenül mozgó fogyasztói árakat alakíthassanak ki. Az építőiparban /ideértve a vas-, fém- és gépszerelési munkákat is/ szintén biztosítani kell azokat a feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy az árak a termelési költségek, a piacok értékítélete és az épitéspolitikai okokból szükséges állami preferenciák együttes hatására alakuljanak ki. Ez úgy érhető el, hogy az állam az épitési munkák árait közvetlenül csupán bizonyos, - elég tág mozgási lehetőséget nyújtó - rendelkezések révén szabályozza. Az árszabályozó rendelkezéseknek 50 MNL OL XIX-A-83-b
