MNL-OL-XIX-A-83-b 3146-3190/1965
3149/1965. A munkaerőgazdálkodás néhány aktuális kérdése és a túlóra-gazdálkodás
Viszonylag kevés azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a műszaki intézkedéseiket a kihatások kidolgozása utján kapcsolatba hozzák a munkaügyi tervekkel. Részleges adatok birtokában csak megközelítő kép alakult ki a tervezett termelékenységnövekedés műszaki megalapozottságára vonatkozóan. Ezen adatokból az tűnik ki, hogy a tervezett normaóra megtakarít ások jó esetben mintegy 4o-6o %-bon vannak műszaki intézkedésekkel megalapozva. Az ellenőrzött vállalatok többségénél találkozott a vizsgálat egészségtelen munkaerőtartalék-képzéssel. Ezek leggyakrabban előforduló megnyilvánulási formái: a specifikálatlan termelési érték és a csak gyártmánycsoport mélységben ismert termelési terv munkaigényességének irreális eltulzása, a laza munkanormák alkalmazása, a tervidőszak átlag-teljesitmény százalékának alátervezése, az egész és törtnapi hiányzások magas tervszáma, az improduktiv munkások arányának emelése. Több vállalatnál tapasztalható, hogy a termelékenység tervezett növekedésének nagyobbik hányadát a különösebb intézkedések nélkül jelentkező eredményektől várják, bár jelentős tervezhető tartalékaik vannak, A vállalatok anyagi érdekeltsége a munkaerőgazdálkodásban lényegében alig érvényesül, s csaknem kizárólag a tervezett létszámszint határáig terjed. Mivel a tervbeszámoltatás alapja a termelési terv teljesítése, ezért a vállalatok orra törekednek, hogy létszám- és béralaptervüket o- lyan tartalékokkal fogadtassák el, amely a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a feladatok teljesítését. Ezzel szemben, ha "meg- takaritást" érnek el, az önmagában már a vállalat jó munkaerő gazdálkodásának látszatát kelti, A terv teljesítéséhez fűzött anyagi ösztönzők tehát a kivánt céltól éppen ellentétes irányba - a tartalékok elfedésére - hatnak, A munkaerő tervezésének számítási módszere lehetőséget is ad erre. A közvetlen termelő munkáslétszám tervezésénél alkalmazott tervezési számítási módszer megfelelőnek tekinthető, mivel megközelítő pontosságú kapcsolatot teremt a termelés mennyisége és a munkaidő MNL OL XIX-A-83-b
