Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum - Falragaszok, hirdetmények 1919

K_1971.1074.1.1

1919. október 25.

Cenzúrát: Gavrilescu.

122.559 1919—VI.

szám.

A jövedelmi adó és vagyoni adó alá tartozó jövedelmek és vagyonok, valamint a hadinyereség adó alá eső jövedelemtöbbletek bevallása.

I. Mindazok a természetes személyek, valamint a jövedelmi adó fizetésére kötelezett jogi személyek, melyek a jövedelmi adóra vonatkozólag fennálló törvények (1909. évi X., 1912. évi Lili., 1916. évi XXVI., 1918. évi IX. törvény) értelmében jövedelmi adó fizetésére kötelesek, illetőleg a vagyoni adóra vonatkozólag fennálló törvények (1916. évi XXXII., 1918- évi IX. törvény) értelmében vagyoni adó fizetésére kötelesek és a hadinyereségadóra vonatkozólag fennálló törvények (1916. évi XXIX., 1918. évi IX. törvény) értelmében hadinyereségadó fizetésére kötelesek, tartoznak az alább következő V. pontban megjelölt helyeken 1919. évi november 30-ig bevallást adni:

a) a jövedelmi adóra vonatkozólag abban az esetben, ha összes jövedelmük az 1918. évben a 10.000 K-t meghaladta;

b) a vagyoni adóra vonatkozólag abban az esetben, ha adóköteles tiszta vagyonuk értéke a bevallás időpontjában a 20.000 K-t meghaladja, egyúttal amennyiben vagyonuk az

50.000 K-t nem haladja meg, kötelesek megjelölni, hogy ezen adóköteles vagyonnak 1918. évi augusztus 31-én tulajdonosai, esetleg haszonélvezői voltak-e, miután az 1918. évi IX. törvény 30. §-ának 1. pontja szerint a vagyoni adó az 1918. évre az 50.000 K-t meg nem haladó vagyon után csak az 1919. évi adókivetés során lesz visszahatólag megállapítandó;

c) a hadinyereségadóra vonatkozólag abban az esetben, ha összes jövedelmük az 1918. hadi évben a 13.000 K-t meghaladta, még pedig tekintet nélkül arra, hogy volt-e hadinyereségük vagy sem.

Azok a vagyoni adó fizetésére kötelesek, akiknél a föld- és házbirtokban fekvő vagyonuk tiszta értéke — beleértve a saját birtokuk mező- és erdőgazdasági üzemi tőkéjét is — a

100.000 K-t nem haladja meg és akiknek más vagyonuk nincs, az 1919. évre vonatkozólag — a vagyoni adó fizetése iránti kötelezettségüknek érintetlenül való fenntartása mellett — kivételesen felmentetnek a vagyoni adóra vonatkozó bevallásadás kötelezettsége alól.

Az 1909. évi X. törvény 3. §-a szerint közös háztartáshoz tartozók jövedelmükről, jövedelmi többletükről vagy vagyonukról nem adnak bevallást, hanem ezeket a családfő köteles a többi jövedelmeivel, jövedelemtöbbleteivel, illetve vagyonával együtt bevallani.

A jövedelmi adóra és vagyoni adóra vonatkozó bevallás az e célra szolgáló 'közös bevallási íven adandó. Önként érthető, hogy a bevallás aszerint, amint az adóköteles csak a jövedelmi adóra, vagy csak a vagyoni adóra, vagy mindkettőre tartozik bevallást adni, a bevallásnak csak a jövedelmi adóra, illetve csak a vagyoni adóra vonatkozó részét, vagy pedig mindkét részét tölti ki.

A hadinyereségadóra vonatkozó bevallás az e célra szolgáló külön bevallási íven adandó.

II. A jövedelmi adó szempontjából az 1909. évi X. törvény 9. §-a szerint adóköteles

jövedelemnek tekintendő az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyó, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel bíró egyéb bevétele, amelyhez a saját

házában vagy illetményképen vagy ingyen birt lakásának haszonértéke, továbbá akár a sajátjából felhasznált, akár illetményképen vagy ingyen kapott gazdasági, üzleti és más cikkeknek pénzértéke is hozzászámítandó. Ennek a nyers bevételnek a törvény szerint megengedett levonások után fenmaradó része alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet.

Arra nézve, hogy bármely forrásból eredő bevétel alatt mi értendő, kijelentetik, hogy ez a meghatározás nemcsak az 1909. évi X. törvény 10. és 15. §-aiban felsorolt jövedelemforrásokból származó bevételekre vonatkozik, hanem mindazt a bevételt is magában foglalja, melyet az adózó — az említett forrásokon kívül — bárhonnét tulajdonul kézhez vett.

III. A vagyoni adó szempontjából az 1916. évi XXX11. törvény 7. és 8. §-ai szerint adóköteles vagyonnak tekintendők:

1. az ország területén fekvő ingatlanok, ideértve a bányákat és kohókat is, összes tartozékaikkal és a velük összekötött jogokkal, ha pénzbelileg megbecsülhető értékük van; továbbá a mezőgazdasági és erdei termelésnek és az ezekkel összefüggő mellékiparágaknak, valamint a bánya- és kohóüzemekhez tartozó iparágaknak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkéje!

2. az ország területén folytatott ipari, kereskedelmi vagy bármi más haszonhajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő vág) holt leltári) vagyonban fekvő üzleti (üzemi) tőkéje;

3. az alább részletesen felsorolt tőkevagyon;

4. minden más, az előző 3. pont alá nem tartozó, de az ország területén levő ingó vagyon, kivéve:

a) a bútorokat, ruházatot, fehérneműt, műtárgyakat, könyveket és házi eszközöket;

b) azokat az ingó tárgyakat, melyek az 1. és 2. pontok szerint mint üzemi (üzleti) tőkék alkatrészei már adóköteles vagyonnak tekintendők.

A fenti 3. pontban említett tőkevagyon alatt értendők:

a) mindennemű akár a belföldön, akár a külföldön fennálló és kamatozó vagy nem kamatozó tőkekövetelések, tekintet nélkül arra, hogy azokról okirat állíttatott-e ki vagy sem;

b) a belföldön vagy a külföldön elhelyezett takarékbetétek, ideértve a postatakarékpénztári betéteket is:

c) az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által kibocsátott és a fennálló törvények szerint akár adóköteles, akár adómentes kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények) és záloglevelek tőkeértéke; továbbá a belföldi részvények (üzletrészek) és más értékpapírok tőkeértéke;

d) bárminő külföldi részvénynek vagy értékpapírnak tőkeértéke;

e) az ország területén fekvő következő vagyon (vagyonjog), u. m.: a kisebb haszon- vételi jogok, továbbá a bérbeadott va.iászati és halászati jog, valamint egyéb a föld- és házadó alá nem tartozó szolgáltatások tőkeértéke; a bányamíveléshez szükséges beleegyezésért fizetett ellenszolgáltatások (termelési jutalékok), Valamint általában a szolgalmi jogokért járó haszonvételek tőkeértéke; az örökbér tőkeértéke; az 1896. évi XXV. törvényben tárgyalt zsellérbirtokok és az ezekhez hasonló természetű birtokok haszonvételéért fizetett évi szolgálmányok tőkeértéke, illetőleg megváltás (örökváltság) esetében a váltságtőke; végül a személy- vagy reáljogú gyógyszertárak tőkeértéke;

f) a belföldi vagy külföldi pénznemekben bankjegyekben, arany- vagy ezüstrudakban, pénztári utalványokban fekvő készpénz, ide nem értve az adókötelesnek a folyó bevételéhez (1909. évi X. törvény 9. §-a) tartozó pénzkészletét, mely jövedelmének lévén alkatrésze, a vagyonadó szempontjából nem tekinthető vagyonnak.

IV. Az 1918. évi IX. törvény 13. §-ának I. pontja értelmében a hadinyereségadó szempontjából adókötelesnek tekintendő az a jövedelemtöbblet, amelyet adóköteles az 1918. hadiévben az 1913. évi jövedelmével szemben vagy az adóköteles választása szerint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos évi jövedelmével szemben tényleg elért.

Ha elemi csapás folytán úgy az 1913. évi jövedelem, mint az 1911., 1912. és 1913. években elért átlagos jövedelem a rendesnél jelentékenyen alacsonyabb volt, az adóköteles félnek legkésőbb az általa benyújtott bevallásban kifejezendő kívánságára a legutolsó normális év jövedelme veendő a jövedelemtöbblet megállapításának alapjául. A normális év úgy az 1911—1913. átlagévek bármelyike, mint az ezen éveket megelőzőleg bezárólag 1906. évig bármelyik esztendő lehet.

V. A fél bevallásainak benyújtására nézve a következők szerint köteles eljárni:

1. A bevallásokat annál a községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, a fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) kell benyújtani, amelynek területén a természetes személy állandóan lakik vagy tartózkodik.

Az adóköteles természetes személy állandó lakóhelyének azt a községet (várost) kel) tekinteni, ahol viszonyainak megfelelelően berendezett lakása van. Csak időleges és átmeneti tartózkodásra berendezett megszállóhely lakásul nem tekinthető. Ehhez képest azok az adókötelesek, akik szórakozás végett vagy üzleti, illetőleg egyéb okokból (pl. mert tanintézeti hallgatók vagy üzletük másutt van, mint ahol laknak) az évnek egy részét állandó lakóhelyükön kívül töltik, mindenkor állandó lakóhelyükön adnak bevallást.

Több lakóhely esetén, vagyis ha ugyanazon adókötelesnek két vagy több községben van az előző bekezdésben foglalt meghatározásnak megfelelő állandó lakóhelye, a szóbanjöhető községek közül az adóköteles bevallásait annál a községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) tartozik benyújtani, ahol jövedelmi, vagyoni és hadinyereségadóit tárgyaltatni akarja. Az adókivetés helyének ekként történt megválasztását köteles a fél a bevallási ívekbe azok első oldalán a 3. tétel alatt is beírni és arról, hogy az adókivetés helyéül melyik községet választotta, legkésőbb 1919. évi október 31-ig az állandó lakóhely szempontjából szóbajöhető községek mindegyikének elöljáróságát (városi adóhivatalt, fővárosi adóhivatal kerületi osztályát) szóval vagy írásban értesíteni.

Megjegyeztetik, hogy úgy a jövedelmi adóra és vagyoni adóra, mint a hadinyereségadóra vonatkozó bevallás ugyanabban a községben adandó be, így tehát az adóköteles nincs feljogosítva arra, hogy a jövedelmi adóra és a vagyoni adóra vonatkozó bevallásának beadási helyéül az egyik községet, a hadinyereségadóra vonatkozó bevallásának beadási helyéül egy másik községet válasszon.

2. Az adóköteles jogi személyek nevében igazgatóságuk, illetőleg törvényes képviseletük székhelyén adandók a bevallások.

3. A külföldön lakó azok a magyar állampolgárok, akiknek az ország területén sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nincs, bevallásaikat itteni utolsó lakhelyükön kötelesek benyújtani. Ha pedig ilyen lakóhely nem ismeretes, a bevallási ívek bármelyik községi elüh járóságnál (városi adóhivatalnál, a fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) beadhatók, amely-- nek területén a jövedelmi forrás, illetve vagyon létezik.

4 Az országban nem lakó külföldiek abban a községben (városban) adnak bevallásokat ahol az ingatlan, az ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy telep fekszik, a követelés zálogjoga biztosítva van, illetőleg a vagyon vagy vagyonjog létezik. Több ilyen hely esetében a bevallási ívek bármelyik községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, a fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál) beadhatók, amelynek területén a jövedelmi forrás, illetve vagyon létezik,

5. A külföldön lakó azok a magyar állampolgárok, akiknek az ország területén sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nincs (3, pont), valamint az országban nem lakó külföldiek (4. pont) bevallásaikat a fővárosi adófelügyelőnél (központi osztály) is beadhatják, aki azokat szükség esetében az illetékes pénzügyigazgatósághoz haladéktalanul továbbítja,

VI. Ha a fél bármely okból bevallást köteles adni, bevallásának kiállításánál a követ- kezőket tartozik szem előtt tartani:

1. Az ingyen kiszolgáltatandó bevallási íveket a félnek nem kézbesítik hivatalból, hanem azokat az adóköteles a községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, a fővárosi adóhivatal keriiletj osztályánál) maga vagy megbízottja veszi át.

2. Ha a bevallásadásra kötelezett a bevallási íveket nem tudná kiállítani, 3 községi elöljáróság (városi adóhivatal, a fővárosi adóhivatal kerületi osztálya) kötele^ 3 tollba mondott bevallás alapján a bevallási íveket díjtalanul kitölteni s ennek megtörténtét hivatalból bizonyítani.

3. A bevallásokat nem önjogú (gyámolt, vagy gondnokolt), valamint jogi személye^ nevében a törvényes képviselő (gyám, gondnok, igazgató stb.) adja, aki ezeknek érdekeit 3 továbbiakban felelősség mellett szintén képviseli.

4. A bevallásadásra kötelezettek a bevallásokat meghatalmazottaik útján is benyújthatják, a meghatalmazott ténykedéséért azonban a meghatalmazó anyagilag felelős. A meghatalmazottak e minőségüket hivatalos felszólításra igazolni tartoznak. A meghatalmazás bélyegmentes. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízottat külön meghatalmazás nélkül is meghatalmazottnak kell tekinteni.

5. A bevallások lezárt borítékban is beadhatók, ebben az esetben azonban a nevet és; a lakást a címlapon pontosan fel kell tüntetni.

6. A bevallások átadójának kívánatára a bevallások benyújtásáról hivatalos elismervényt kell adni. Ha pedig a bevallási ívek boríték alatt nyújtatnak be, ez a körülmény a hivatalos elismervényben külön is megemlítendő.

7. Aki a jövedelmi adóra és a vagyoni adóra vonatkozó bevallását az előírt határidőben nem adja be, pótlék fejében fizeti:

a) a kivetés során megállapított jövedelmi adónak 5%-át, ha pedig a pénügy. igazgatóság (adófelügyelő) részéről hozzá intézett felhívásnak meg nem felel, a megállapított adónak további 10%-át;

b) a kivetés során megállapított vagyoni adónak 10 o-át, ha pedig a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) részéről hozzá intézett felhívásnak sem felel meg, a megállapított adónak további 4'Vo-át, illetőleg, ha az adóalap 200.000 koronát meghalad, a kivetés során megállapított vagyoni adónak 5°/o-át, ha pedig a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) részéről hozzá intézett felhívásnak sem felel meg, a megállapított adónak további 10%-át,

8. Aki a hadinyereségadó kivetéséhez szükséges adatokat nem szolgáltatja be, illetve a nem szabályszerűen szolgáltatott adatoknál a hiányt újabb felhívásra sem pótolja, a kivetés során megállapított hadinyereségadónak 10—25° o-át fizeti pótlék fejében.

9. Ha a bevallási ívek miként való kitöltésére nézve az adózónak kétségei vannak, szóval előterjesztendő kérésére akár a községi elüljáróságnál (városi adóhivatalnál, a fővárosi adóhivatal kerületi osztályánál), akár a pénzügyigazgatóságnál (a kerületi adófelügyelőhelyettesnél) a szükséges útbaigazítást megkaphatja.

10. Ha a bevallás adására kötelezett természetes személy hadbavonult és még nem szerelt le, vagy hadifogoly, vagy internált és nincs olyan meghatalmazottja, aki az 1909. évi X. törvény 73. §-ához, illetőleg az 1916. évi XXXII. törvény 34. §-ához képest a bevállási ívet helyette és nevében kiállíthatná és aláírhatná, a községi elüljáróság (városi adóhivatal, a fővárosi adóhivatal kerületi osztálya) hivatalból fekteti fel a bevallási ívet és annak első oldalán a név és foglalkozásra és a lakóhelyre vonatkozó rovatokat kitölti azután pedig a bevallás elmaradásának fentebb említett okát a bevallási ív végén pecsét alatt köteles igazolni,

11. Az 1909. évi X. törvény 71. §-a, az 1916. évi XXXII. törvény 32. §-a, illetve az 1916. évi XXIX. törvény 26. §-a szerint jövedéki büntető eljárás alá eső kihágást követ el a bevallás adására kötelezett, ha a jövedelmére, vagyonára, illetve hadinyereségére vonatkozó bevallásában vagy illetékes helyről hozzá intézett kérdésekre adott írásbeli vagy jegyzőkönyvbe mondott válaszában vagy jogorvoslatának megokolásában tudva valótlan és szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkozatot tesz, mely az adó megrövidítésére alkalmas, illetőleg adóköteles jövedelemforrást, illetve adóköteles vagyont szándékosan elhallgat.

Büntetlen marad azonban a tettes, ha a följelentés megtörténte vagy a vizsgálat megindítása előtt nyilatkozatát illetékes helyen kijavítja vagy kiegészíti, az elhallgatott jövedelmet, illetve vagyont bevallja, illetőleg helyes adatokat szolgáltat be vagy mulasztását pótolja.

Az a körülmény, hogy a csak becslés útján megállapítható vagyon értéke, vagy a csak becslés útján megállapítható jövedelem összege a kivetés során nem a bevallásban kitüntetett összeggel lett megállapítva — magában véve — a jövedéki kihágási eljárás megindítására még nem szolgálhat alapul.

A Főváros Tanácsa.

BUDAPEST FŐVÁROS HÁZINYOMDÁJA 1919.