Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Dr. Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család történetírója
MEGEMLÉKEZÉSEK művek között foglal helyet. A könyv pazar kiállítása, finom nyomása pénzesebb idők könyvtermékeit juttatják eszünkbe. A szép keret csak fokozza a gazdag tartalom hatását, amely a könyvből lépten-nyomon elénk tárul. Megjelenése irodalmi esemény, ajándék, amelyet mi erdélyiek vágyó szemmel nézegetünk, anélkül, hogy hasonló kiadásra gondolni is mernénk. A szerzőnek neve nem hirtelen felbukkanó név Erdéllyel foglalkozó történetirodalmunkban. Lukinich Imre háta mögött érdemes történetírói munkásság áll. Vérbeli erdélyi történetíró, maga is annak tekinti magát, de művei is azok sorába helyezik. Köztünk nőtt fel, köztünk tanult, fejlődött, és innét indult ki folytonosan emelkedést mutató tudományos pályájára, ahol elismeréssel, tekintéllyel övezetien az elsők között foglal helyet. Történetíróvá céltudatosan nevelődött. Egyetemi hallgató korából tanulótársai tesznek bizonyságot afelől, hogy a nap nagyobb részét a könyvtárban kutatgatva töltötte. Utóbb, mint dési tanár, szabad idejében a megyei levéltárban és a ref. elemi fiúiskola könyvtárában olvasott. Egyre-másra jelentek meg értekezései, önálló művei, amelyek tartalmasságukkal a szakemberek figyelmét egyre jobban szerzőjükre irányították. A kolozsvári egyetem, tudományát méltányolva, 1909-ben magántanárai közé fogadta, ahonnét 1913-ban a budapesti egyetem írta át magántanárai közé. 1918-ban a pozsonyi egyetemen az egyetemes történelem tanárává lett, 1920-21-ben ő volt az egyetem rektora. Hogy teljesen a kutató munkában való elmélyülésnek élhessen, az egyetemi tanszéket 1923-ban az Országos Levéltár igazgatói állásával cserélte föl, 1924 óta meg a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója. A MTA 1919-ben 1. tagjává választotta, 1923-ban a Szent István Akadémia tagja lett, 1919 óta a Magyar Történelmi Társaság főtitkára. E keretben folyik munkás élete, amelynek alkotó ereje külföldre is kihat. A kelet-európai történeti társulatok szövetségének kongresszusán (Varsó, 1927. június 26-29.) részt vett, mint a Magyar Történelmi Társaság és a MTA képviselője. Itt Die Polnische Krone und die Fürtsten von Siebenbürgen címmel előadást is tartott. Ez megjelent a Conference des historiens des états de l’Europe orientale et du Monde slave kiadványában (Varsovie, 1928). Ezen a kongreszszuson nagy kitüntetés érte: két évre megválasztották a szövetség folyóiratának szerkesztőbizottsági elnökévé. 471
