Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Szabó Károly mint történetíró. Születésének századik évfordulójára
MEGEMLÉKEZÉSEK amelyet utóbb a történetírás elvetett, vagy igazságát legalábbis kétségbe vonta. De e tévedések az ő történetírói munkásságában nem nagy hiányok, inkább nemzeti lelkesültségből s hiányos ismeretekből megérthető botlások. Éppen a biztos látás után való vágy vezette, amikor a székelyek történetének megírása előtt előbb az ide vonatkozó adatok birtokába akart jutni. Ez pedig nem volt könnyű feladat. Az eszmék, amelyeket kiváló elmék közé bedobnak, nem mindig találnak gyors megértésre. Erdélyben is az történt, hogy egyesek hiába lelkesültek a Múzeum létesítésén, ha a lelkesülésnél tovább nem mentek. A családok régi írásaik közrebocsátásától idegenkedtek. Évek kellettek, amíg sokan a régi írásokban rejlő történelmi értékek tudatára ébredtek. Ilyen körülmények között Szabó Károlynak nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. A székelyek történelmének megírásához elsősorban a rájok vonatkozó régi írásokhoz való hozzáférésre volt szükség. Szabó Károly ez írások felkutatását tűzte ki első céljául. A történelmi anyagygyűjtésen a Történelmi Társulat céltudatosan dolgozott, s a székelyekre vonatkozó írások kiadásával Szabó Károlyt bízta meg. Erre aztán elkezdett kutatni. Előbb kicsiny körben tudott csak anyaghoz jutni. Utóbb a közönség közönye is engedett, a családok zárkózottsága megszűnt. Maga meg bejárta Erdélynek majdnem minden nevezetesebb helyét, ahol valamit találhatott, s így lassan-lassan vállalkozása sikerült. így született meg a Székely Oklevéltár, amelyből az első három kötetet Szabó Károly adta ki, a negyediknek anyagát is ő gyűjtötte össze. A Székely Oklevéltár jelentősége abban áll, hogy a székelyek történetére vonatkozó főbb írások együtt vannak. Éspedig megbízható szöveggel, úgyhogy azokat bárki használhatja. Az ilyen megbízható szövegek után való dolgozás mindig megnyugtatóbb, mintha valaki - kellő hozzáértés híján - nehezen olvasható írásokból kiolvas valamit, s munkája írásakor azt bocsátja közre. Ebben rejlik a forráskiadások fontossága. Az anyaggyűjtés azonban lassan ment. Az évek teltek, Szabó Károly meg megöregedett. Másrészt a gyűjtés hosszú ideje alatt egyéb irányú nagyszabású műveken is dolgozott, ami kitűzött céljától elvonta. így húszévi kutatás után a Régi Magyar Könyvtárban az 1711-ig megjelent magyarországi nyomtatványok címeit gyűjtötte össze; ősmagyar történelmi kutatásait meg a Vezérek kora c. 457
