Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MEGEMLÉKEZÉSEK - Karácsonyi János tiszteleti tag (1858–1929) emlékezete
MEGEMLÉKEZÉSEK királyi címek, tartózkodás-helyek pontos ismerete és a különböző időszámítások, írásmódok biztos tudása vezet. Nagy baj a történetíróra, mondja, ha valamely esemény megállapításánál nem talál elég tanút. De baj az is, ha a tanuk egymásnak ellentmondanak. Ilyenkor mégis segítünk magunkon. A szavahihető tanút kiválasztjuk s azután a többinek vallomását ezzel valahogy megegyeztetjük vagy elvetjük. Mielőtt hitelt adnánk egyes tanuknak a többiek felett, még két eshetőséget kell figyelembe vennünk: vajon a mintegy megesketendő tanúk egy malomba őrölnek-e az elvetendő tanúkkal? Vajon a szavahihetőbbeknek tartottak közé nem keveredett-e hamis tanú? Tisztázó módszerének alkalmazása a Szent István oklevelei és a Sylvester-bulla című művében tisztán szemlélhető. A bevezetésben e kérdéseket teszi fel: Megegyezik-e a tartalma a kor viszonyaival? Tartalmára, alakjára megegyezik-e az egykorú oklevelekkel? Megegyezik-e a későbbi hiteles oklevelek adataival? Tagányi Károly megállapításai szerint ez oklevelek hitelességéről szóló vitát e bátor kis könyv dönti el és a győzelem csak a modern oklevéltan fegyvereivel volt kiküzdhető. Ugyané jeles történetíró e mű alapján foglalta össze azokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a kritika Karácsonyiban felismer. Kiváló tehetség köralakja domborodik ki e fejtegetésekből, mondja Tagányi. Tudása rendkívül bő és sokoldalú, de sohasem kicsinyes, mindig a lényeget tartja szem előtt. Dialektikája rendszeres, logikus s azt mindig bátor, eleven meggyőződés melege hatja át. Inventiója, amely kifogyhatatlanul termeli az újabb érveket s szempontokai, egyenesen bámulatraméltó. Előadása öntudatos, átlátszó, könnyen folyó. Nyelve nemcsak grammatikájában igaz magyar, hanem őszinteségében is, amely, ha kell, erősebb szavaktól sem riad vissza. {Századok, 1892.) Művei az elsőrendű történetírók közé emelték, mondja róla Békefi Rémig. Eredeti forrástanulmányokon nyugvó bírálata, önálló felfogása, újat alkotó ereje, terjedelmes eruditiója, szinte szakadatlan tevékenysége gazdagon gyümölcsöztek a magyar történetírásnak. (Kath. Szemle, 1901. 471.) Lukcsics József élő történetíróink egyik legkiválóbbjának mondja, páratlan munkásságát, kitartó tudományos energiáját emeli ki. (U. o. 1924. 50.) Más bírálója az újabb történettudósok között a legélesebb elmék egyikének tartja, akinek nagy és alapos tudá445