Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Posta a régi Erdélyben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Mivel azonban a sok ügyes-bajos dologban való járás sok postát lefoglalt, a fejedelem maga nem is győzte az aláírást. Idővel az jött szokásba, hogy a menedéklevelet a fő- vagy viceudvarmester (helyettes udvarmester), udvari főkapitány, prefektus, titkár, postamester írták alá, aszerint, hogy a posta kinek a megbízásából indult útra. A levélre a pecsétet az udvari diákok tették rá. A menedéklevélen rajta volt a posta neve s az is, hogy hányad magával megy. Beleírták azt is, hogy a menedéklevél mennyi ideig érvényes. A fejedelem e menedéklevélben megparancsolta, hogy az ország határain belül postáit senki se bántsa, útjukban szállásról, ellátásáról gondoskodjanak, lovakat adjanak alájuk. Ha a posta az ország határain túl ment, a fejedelem jóakaróit ugyanezen dolgokban segítségnyújtásra kérte. A posta ugyanis, amikor a fejedelem és az ország dolgaiban járt, útközben a megszabott helyeken pihent lovat kapott, szállást adtak neki, és saját költsége fejében ellátásáról - amint akkor nevezték: részére való gazdálkodásról - is gondoskodtak. A menedéklevélen kívül a posta még címert is vitt magával. A címer vagy az ország címere lehetett, amelyben a fejedelem családi címere is bennfoglaltatott, vagy csak a fejedelem címere. A címert a posta valami feltűnő helyen, így a mellén, fövegén viselte, hogy a szembejövők az útból kitérve, haladásában őt ne késleltessék. Amerre a posta ment, a megállóhelyek pontosan meg voltak határozva. E helyeken a posta lovat cserélt. A lovakat azon község, város adta, ahol a megállóhely volt. A nemesség a lóadástól mentességet élvezett. Egy-egy állomástávolságról fogalmat alkothatunk, ha Nagyváradtól Tordáig eső állomásokat nézzük. Váradtól Révig, Révtől Feketetóig, Feketetótól Bánffyhunyadig, Bánffyhunyadtól Kolozsvárig, Kolozsvártól Tordáig eső út egy-egy ló útja volt. Amikor a posta az útjáról visszajött, menedéklevelét az udvarmesternek, a címert a postamesternek visszaadta. A visszaadás azért történt, hogy a postát minden visszaéléstől megóvják. Mert visszaélés bőven volt. Az egykorúak telve voltak panasszal, hogy a posták a szegény népen hatalmaskodnak. Panaszkodnak, hogy a kelleténél több lovat kívánnak, szekeret-szánt követelnek, holott menedéklevelükben erről nincs szó. A jobbágyokat megverik, lovaikat erőszakkal elveszik, vagy csak 378
