Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Posta a régi Erdélyben
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK pénz fejében hagynak nekik békét. Jogtalanul ellátást csikarnak ki, a kereskedő emberek lovait útközben fogják ki, amikor ezek szekereiken vásárokra mennek. A lovakat a szokott helynél tovább viszik, elvesztegetik, elhagyják. A sok panaszra a fejedelem és az ország lépten-nyomon orvoslásról gondoskodott. Felhatalmazást adtak, hogy az ilyen postát megfoghatják, a helyi tisztek 200 Ft erejéig megbüntethetik, az eltékozolt jó árát rajta megvehetik. A fejedelem meghagyta, hogy a garázda postát azonnal hozzá hozzák, ahol tettéért lakolni fog. Az országgyűlés még azt is elrendelte, hogy a postákat akasztófán való kivégzéssel is megrettentsék; s egy Bartos nevű postást sok latorságáért az országgyűlés fel is akasztatott. Az volt azonban a baj, hogy maguk védelmére a posták is találtak mentséget. Azzal védekeztek, hogy a postalovakat az egyes helyek nem állítják ki, vagy pedig a lovak nagyon rosszak. Innét van, hogy az intézkedések ellenére is a panaszok az egész fejedelemség kora alatt megmaradtak. A portai, vagyis a török császári udvarba küldött követekkel aránylag kevesebb volt a baj. Fontos szerepük miatt a portai postásokból külön postaintézmény fejlődött, ki: a portai postásság rendes foglalkozás, életpálya lett. Állásuknak fontossága nemcsak abban rejlett, hogy a levelekkel gyorsan hűségesen jöjjenek-menjenek, hanem mint a portán forgolódó emberek, az ottani viszonyokba is bepillantást nyertek. Sokszor szóbeli üzeneteket bíztak rájuk, mert nem merték azokat papírra vetni. Állásuknak így külügyi jelentősége is volt. Törökül is kellett tudniuk, mert útjukban másképp fennakadtak volna. Mivel a török nyelvet ismerték, tolmácsolásra is felhasználták őket. Fontos szerepük miatt a fejedelem őket hűségesküre kötelezte. Esküjükben megígérték, hogy minden reájuk bízott dologban s a tolmácsolásban úgy viselkednek, hogy a török szívét-elméjét a fejedelem és az ország javára fordítsák. A hosszú utat lóháton kellett megtenniük. Körülbelül két hétig tartott az út, amíg Konstantinápolyig eljutottak. Erőltetett nyargalással azonban egy hét alatt is végigszáguldották ezt az utat. Lovaikat a szászok földjén, a Barcaságban kvártélyban tartották. Induláskor saját lovaikra ültek. Többször megtörtént azonban, hogy saját lovaikat kvártélyban hagyták, de útra a szegénységtől elvett lovakon indultak. Ilyenkor amíg útjuk tartott, saját lovaik a Barcaságban híztak, amelyeket aztán jó áron eladtak. 379
