Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Erdély XVI–XVII. századi kereskedelmének történetéhez
GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK kiterjesztette, az országgyűlés ezt nem hagyta szó nélkül. Bár látják, mondották, a magukra következő kárt, de a fejedelem szükségét szemlélvén, tetszése szerint kell eljárniuk. A lakosság állatait a kiviteli tilalmak következtében gyakran nem tudta tetszése szerint értékesíteni, viszont az állam főleg a monopóliumokból teremtette elő a portai adót. Erdély gazdasági életében a portai adó különösen nagy gondot jelentett. A követelésnek, hogy az adót aranyban fizessék be, eleinte eleget is tudtak tenni, de 1600 óta a háborús viszonyok miatt az aranybányászat lehanyatlott. A nem művelt bányák beszakadtak, a bányászok elszéledtek. Ugyanez történt az ezüstbányákkal is. Erdély arany- és ezüsttermelése így megnehezült. „Az Erdélybe bejáró török és görög áros emberektől végére mehet a török porta - írja Bethlen fejedelem -, hogy aranyat, ezüstöt látnak-e bőven az országban.” Bethlen igyekezett elérni, hogy a portai adót ezüsttallérban, dukátban fizethesse; az ezüstpénzt a török portán a pénzembereknél aranyra váltották, de a pénzértékek különbözősége miatt nemegyszer az ország kárára. Az adó nagy felemelése óta a török az adót ezüstben, sőt jó minőségű rézpénzben is elfogadta. A jó pénzre való átváltáson, mint a könnyű nyereség jó alkalmán, a kereskedők és a pénzesebb polgárok, előkelőségek kapva kaptak. 1666-ban a harmincadosak, 1670- ben a székelyek országos adóját a szebeni görögök, a szászok adóját a többi görög kereskedőrendek, a magyar megyék adóját meg a fejedelem váltották át jó pénzre. A következő évben a beváltást teljesen a görögök vállalták magukra, nyilvánvalóan a kilátásba helyezett kedvezmények reményében. A jó pénz behozatalának előmozdítása végett azok a külföldi kereskedők, akik jó pénzzel vásároltak, fele határvámot fizettek. Az aranypénznek az országból való kivitelét ilyen körülmények között érthető módon igyekeztek megakadályozni. Már 1585-ben megtiltották, hogy görögök, olaszok aranypénzt, ezüsttallért, a kereskedők vert vagy pléharanyat hordjanak ki. Később is azon voltak, hogy arany-, ezüstpénz vagy áru ne kerüljön ki az országból. Azt akarták, hogy a görög kereskedő a behozott áruja után kapott pénzt itt vásárolja el olyasmire, amivel a török birodalomban kereskedhetik. A határon való ellenőrzés a harmincadosok kötelessége volt. Ezek 1651- től a vásárokon is megjelentek, hogy a harmincadokat elkerülő kereskedőket megvámolják. 331
