Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Az Aranybulla
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" lépett az ősiség. Zsigmond király (1397) az Aranybulla legtöbb pontját megerősítette, hasonlóan Albert király is (1439), Mátyás pedig szóról-szóra harmadízben kiadta. E királyok idejében az Aranybulla még nem elfogadott alaptörvény, újabb és újabb átírása, részben vagy egészben való felújítása a királyok belátásának eredménye. Alaptörvénnyé a Habsburg-királyok trónra lépésétől lett. I. Ferdinánd koronázási esküjében megfogadta, hogy II. Endre törvényeit, vagyis az Aranybullát megtartja. Azóta koronázási esküjében e törvények megtartását minden magyar király esküvel ígérte. A pontok közül idővel sok elavult, de a királyi eskü szövegéből azért megtartásuknak megígérése nem maradt ki. A magyar nemzet a hozzájuk való ragaszkodással azt fejezte ki, hogy ha e pontok betartása szó szerint nem is lehetséges, de királyaitól elvárja, hogy azok szelleméhez ragaszkodjanak. Az Aranybulla lett az alap, amelyen az alkotmány épülete felépült, azért az alapból a magyarság egyetlen követ sem engedett kihullni. Hogy a korviszonyok miatt nem mindent lehet betartani, az nyilvánvaló, de e körülmény a pontokban elhelyezett elvek érvényességén mit sem változtat. Ez elvek között első helyen áll, hogy a király alkotmányosan uralkodjék. A királyi hatalom gyakorlására első ízben az Aranybulla alkotott törvényeket. A keresztes háborúk alatt Európa-szerte a korlátlan uralkodás elvei léptek életbe, Angolország mellett Magyarország tett csak e tekintetben kivételt. Angolországban a Magna Charta, Magyarországon az Aranybulla a király elé korlátokat szabott, amelyek átlépése a nemzet ellenállásával találkozott. Védekezésül mindkét nemzet fegyveres védekezésre nyert jogot. E fellépés nem a király letételét, csupán a királyi hatalom jogos gyakorlásának kikényszerítését célozta. A sok sérelem, amely a magyar nemzetet a Habsburg-királyoktól érte, a fegyveres ellenállást többször szükségessé is tette. E védekezésben a nemzet mindig az igazságosság alapján állott, az Aranybullára mindig csak úgy mellékesen hivatkozott. Igazsága keresésében nem papírra, hanem méltányosságra támaszkodott, amelyet uralkodójától várt. A királyok mégis azon voltak, hogy az Aranybulla ellenállási pontjait eltöröljék, mivel véleményük szerint így a nemzet a felkelésre olyan könnyen bíztatást nem kapna, s a megtorlással szemben írott törvényre nem hivatkozhatna. A célt a magyarok különösen az 182
