Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben
„ERDÉLYT JOBBAN MEGSZERETJÜK, HA AZT MÚLTJÁVAL EGYÜTT ISMERJÜK" Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben Az erdélyi fejedelem tanácsa, minisztériuma tizenkét tanácsosból állott. E tanácsosok között fontosságban az első hely a kancellárt illette, aki a fejedelmi hivatalos írásokat, adományozóleveleket ellenjegyezte, és a külső politikai ügyek intézésében vezetőszerephez jutott. Ha a kancellárokon végigtekintünk, díszes névsor sorakozik elénk. János Zsigmond fejedelem alatt Csáky Mihály, a Báthoryak alatt a nagyműveltségű és nagynevű kancellárok: Forgách Ferencen, Berzeviczy Mártonon, Kovacsóczy Farkason kívül Sulyok Imre, Jósika István; Bocskai fejedelem idejében Káthay Mihály, Bethlen korában Kovacsóczy István, a hírneves Péchy Simon, Apafi korában a jeles író, Bethlen János és a nagyeszű Teleki Mihály töltötték be a kitüntető állást. Amikor a fejedelemség megszűnt és Erdély a Lipót-féle diploma szerint rendezkedett be, akkor a kancellár a tizenkét tagú főkormányszéki tanácsban, a guberniumban rangsorban a harmadik helyre került. Első volt a kormányzó vagy gubernátor, a második a főgenerális, harmadik a kancellár, negyedik a kincstartó. A többiek csak tanácsosi címmel éltek. Valóságban azonban a kancellár mindjárt a kormányzó után következett, akárcsak a fejedelmi korban a fejedelem után, mivel a német zsoldoshadsereg parancsnoka, a Szebenben székelő német generális mellett az erdélyi hadak fővezére csak másodrendű katonai megbízásokat kapott. A helyzet-változással Erdély elszakadt a töröktől és a magyar király alá került. Üj világ kezdődött Erdélyben. Politikailag súlytalanság, vallásilag katolikus megerősödés, belügyileg elviselhetetlen katonai terhek és adózás, a társadalmi életben címkórság, német szokások utánzása, a régi erdélyi közszellem gyengülése azok a jellemző vonások, amelyek a fejedelemség korától elütő új erdélyi embert teremtettek. Konstantinápoly helyett Bécset kezdték járni az erdélyiek, 156
