Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Az erdélyi alkancellária megalakulása Bécsben
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL Kelet helyett Nyugat légköre érintette őket. Látókörük szélesbedett, de ez ismeret-gyarapodásért vagyonban, szabadság- és egységes közszellem vesztésben keményen megfizettek. A Lipót-féle diploma meghagyása szerint kancellárt is választottak. A nagytudású Bethlen Miklós lett kancellárrá. Reá várt tehát a feladat, amelynek megoldását az uralkodó és az erdélyi közvélemény tőle várta. A király azt állította, hogy a kancellári állás dicséretes és derék gyakorlásától függ a közboldogság és köznyugalom. Ugyanis olyan szervnek kell lennie, amely által az erdélyiek köz- és magánjogai, sérelmei a király előtt ismeretesek lesznek. Viszont az erdélyi státusoknak és az egyeseknek is a királyi rendelkezéseket ő adja tudtukra. Ennek megfelelően megkívánta tőle, hogy minden dologban, amelyek a király szolgálatát, a közbékét és az összes státusok vagy egyesek jogait, kiváltságait illetik, a kormányzóval egyetértve tárgyaljon a főkormányszéki tanácsban, és a tanácsosok nagyobb részének véleménye szerint fogalmazza meg az iratokat. Viszont az erdélyiek arra kötelezték, hogy a felséget és az ország javát néző dolgokban a tanáccsal egyetértsen, attól függjön, a kormányzó mellett minden nagyobb dolgot aláírjon, egyesek részéről a haza szabadsága ellen esetleg küldendő írásokat lefogjon és tisztviselői által senkit megbántani ne engedjen. Tehát a kancellár összekötő a király és a gubernium között, akinek kezén megy keresztül alulról fölfelé, felülről lefelé minden a guberniumhoz érkezett és a guberniumból küldött hivatalos írás. Azonban csakhamar kitűnt, hogy Erdély és Bécs nagyon messze esnek egymástól. Nagyszabású ügyek tárgyalására az erdélyiek időnként külön követet küldtek fel Bécsbe, de a költséges követküldés gyakori megismétlése nem fizette volna ki magát. Másrészt az uralkodási rendszer változása idején lépten-nyomon nyilvánvaló lett, hogy állandó megbízott kell Bécsben, aki mindig kéznél legyen, és kisebb-nagyobb ügyeket kijárjon, elintézzen. A török Európából való kiszorításának korszaka ez az idő, amikor a harcok felé fordult a figyelem, és nem értek rá Bécsben Erdély helyi ügyeivel foglalkozni. A bécsi udvar egyelőre nem igen várt többet Erdélytől, minthogy minél többet fizessen és minél több katonát élelmezzen. A főkormányszék is látta a nehézséget, amelyet a távolság okoz, a nehézséget, amellyel az ügykezelés jár, ezért módokról gondolkozott, hogy az el157
