Biró Vencel: „Erdélyt jobban megszeretjük, ha azt múltjával együtt ismerjük”. Történeti tanulmányok - Biró Vencel összegyűjtött tanulmányai 2. (Budapest, 2021)
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL - Erdély és a porta
TANULMÁNYOK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL elé, vele kezet fogott, s ugyanolyan bársony tábori székre ült, mint a fővezér. A havasalföldi vajda s a török föurak ellenben ezalatt talpon „udvarolnak” a kerevet mellett a földön.49 49 U. o. 330-332., 359-366. 50 Török Magy. Állam-okmánytár (Szilády-Szilágyi) V. 139-140. 51 Rozsnyai i. m. 277., Érd. Tört. Adatok (Mikó Imre) II. 131. 52 Evlia Cselebi i. m. I. 328., 329. A megtisztelés annyira nyilvánvaló volt s a vajdákkal szemben annyira feltűnő, hogy később Béldi Pál e találkozásra hivatkozva azzal bátorította a fejedelmet: „Istennek hála, még híre sem volt köztünk annak, hogy egyenlő számban tartott volna bennünket a porta az oláh uraimmal, mint ebben Nagyságod maga tud többet az érsekújvári út alkalmatosságával...”50 Szó sem volt tehát köntöscsókolásról, ellenben a vajdák régtől fogva megcsókolták a fővezér köntösét. A fővezér maga is hívta őket, hogy így köntöscsókolással hűségüket kifejezzék. Ha meg a vajda nem jelent meg, ezért hatalmának elvétele járt.51 A különbségeket azonban, amelyek a fejedelem és a vajdák fogadásában megnyilatkoztak, a török történetíró is elismeri. Apafiról azt írja, hogy a fővezér mellé baloldalon leült, akárcsak az ugyanekkor megjelenő tatár khán-fiú, aki abban a kitüntetésben részesült, hogy a fővezér jobbjára ülhetett. A fővezér előtt való elvonulásban, a török történetíró szerint a következő volt a sorrend: először jött a tatár khán fia, azután az erdélyi fejedelem, azután a vajdák, legvégén a kozák hetman. Az uralkodók tiszteletére adott lakomán a fővezér sátorában maradtak: a khán fia, az erdélyi király s a tatár előkelők. A fővezéri sátoron kívül folyt le a vajdáknak, a többi tatároknak s az összes hitetleneknek a lakomája.52 Ha mindez nem játszódott le minden tekintetben ilyenformán, de annyi megállapítható, hogy a török történetíró az erdélyi fejedelmet e megtisztelésben közvetlen a tatár khán-fiú után helyezte. Itt a khán fiáról van szó, de másutt magának a khánnak méltóságáról is van feljegyzés. 1594-ben Győrnél a fővezér nagy ünnepélyességgel fogadta a khánt. Találkozáskor lóhátról kezet fogtak, a fővezéri sátorban ugyanegy ülőhelyre ültek s ebédet együtt ettek. Egyesek ekkor úgy vélték, hogy a fővezér hibát követett el, amelyen a khán méltán megsértődhetett. Nem tartották illendőnek, hogy együtt üljenek, mert a khán uralkodó, 137
