Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOL I T I KA . ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS csak kevesen tudták, mert (sebzett önérzettel, és/vagy a neofiták friss öntudatával) váltig tagadták, hogy - magyarnak születtek... A regáti magyarok megtartásáért zajló titkos kormányzati segélyprogramot tekinthetjük úgy is, mint a darwinista létharc egyik kelet-európai epizódját, s ebben az összefüggésben érvényes a neves demográfus megállapítása, miszerint a két dunai fejedelemség, s az 1859-es egyesülésülésükkel megszülető Románia „a magyarság évszázados nagy temetője3 volt.1698 Ez esetben a magyar történettudomány nem térhet ki az elől, hogy összehasonlító vizsgálatok egész sorát végezze el annak megállapítására, hogy regionális viszonylatban milyen hatékonysággal működött a dualizmus kori magyarság önvédelmi mechanizmusa. Megismerve egyúttal az állam fedőszerveként működött Szent László Társulattal (és a Julián Egyesülettel) rokon Román Kulturális Egység Ligája, az osztrák-német Deutscher Schulverein, az olasz Lega Nazionale, a horvát Druzba sv. Cirila i Metoda, a szerb Drustvo Sveti Sava, vagy akár a görög Ethniki Etaireia törekvéseit, sajátos módszereit és ezek eredményét a nemzeti közösség anyaországi joghatóságon kívül élő tagjainak gondozásában. 1698 Thirring 1904, 6. S mennyivel célra vezetőbb lenne, ha egy ilyen széles körű kutatást a szomszéd népek tudományosságával karöltve végeznénk el, s jutnánk szélesebb öszszefüggésekben olyan dialektikus felismerésekre, hogy saját kulturális örökségét ápolva melyik náció milyen sikerrel szerzett érvényt saját politikai érdekeinek; s ugyanakkor mennyire volt megengedő, elfogadó más népek hasonló törekvéseivel szemben. Ám sajnálatos módon nem lehetnek illúzióink afelől, hogy e vizsgálódások eredményeit régiónk tudományos és politikai fórumai - rövidlátó érdekektől vezetve - mennyire másként értékelnék... Az önigazolás késztetése, s a bűnbakkeresés ösztöne ugyanis igen mélyen van kódolva a nagyhatalmaktól szorongatott Duna-völgyi népek habitusában, hiszen tagadhatatlanul szükségük volt bizonyos önszuggeszcióra, bocsánatos öncsalásra a puszta túléléshez. Ám gyökeresen megváltozott viszonyok között, manapság ugyanehhez őszinte korcsmárosnak, kereskedőnek többnyire mind magyar származású neje van, de erről tudni már egyik sem akar.” BMŰ, 1902. máj. 25. 439