Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA szembenézésre volna szükség - a kettős kötődésű diaszpórák és történelmi kisebbségek közvetítésével, az őket éltető „megtartó szeretet”-től1699 katalizálva. 1699 NagyS. 2000, 240. Mert a közös munka így válhat tárgyilagos (kár)felméréssé saját mulasztásainkról, túlkapásainkról, s olykor elbukó, de akár követésre méltó kezdeményezéseinkről is. Eredményeinket szembesítve így juthatunk előítéletektől mentesített, érvényes ön- és szomszédságismerethez. Mert évszázadok óta hiába ítéltettünk együttműködésre, ha a trianoni békediktátum 100 éves évfordulóján még mindig egy legyőzött nép, és revánstól tartó győztes szomszédjai méregetik egymást a Kárpát-medencében. Mert az első világégés után felelőtlen békecsinálók az önrendelkezés elvére hivatkozva, de a népszavazást mellőzve parcellázták szét a soknemzetiségű Magyarországot, s ezzel egy rőfnyi és múlékony előnyt adtak az ugyancsak soknemzetiségű utódállamoknak a darwini létharc lokális megvívásához. Ugyanakkor a régiót - ezúttal a visszájáról - újólag a nemzeti kizárólagosság gyötrelmes útvesztőjébe taszították. S elgondolkodtató, hogy a sorstárs nemzetek elitjeit a német, majd szovjet expanzió sem döbbentette rá öngyilkos versengésük hiábavalóságára. Még aggasztóbb, hogy mindmáig - roppant világméretű homogenizációs erők árnyékában - sem jutottak sokkal előbbre a regionális érdek-harmonizációban... A reményteljes visegrádi együttműködést leszámítva, amely abból a józan politikai belátásból született, hogy napjaink súlyos globalizációs kihívásai idején a régió népei egymásnak feszülve aligha, ellenkezőleg, csakis kötelékben küzdve őrizhetik meg sajátos értékeiket és önazonosságukat. 440
