Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOL I T I KA . ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS 12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS 12.1. Nemzetpolitikai kihívások és a Romániai akció terve Emberek és kultúrák évezredes áramlása a Kárpátok szorosain keresztül a magyarromán viszonylatban is mintegy nyolcszáz éves múltra tekinthet vissza. A biztonsági, világnézeti, vagy megélhetési okokból a két román fejedelemség valamelyikében megtelepedő magyarok közül azonban csak azok tudták megőrizni nyelvüket és kulturális hagyományaikat, akik az ortodox vallású lakosság tengerében a katolikus csángó sziget-magyarsághoz kötötték sorsukat. (Mint a madéfalvi veszedelem kárvallott székelyei.) A többiek - székely vitézek, huszita „tévtanok” hitvallói, vagy szököttjobbágyok - beolvadtak a románság tömegébe. Emléküket csak a krónikákban is rögzült magyar földrajzi- és személynevek, vagy a városi köztemetők elmosódó betűsorai őrizték meg. S noha a kivándorlás okai (az 1848-as szabadságharc leverése, demográfiai robbanás, stb.), és a befogadás körülményei (pl. a függetlenné váló, egyesült fejedelemség munkaerő- és szakemberhiánya) módosultak, az mit sem változott, hogy a politikai menedéket, vagy/és átmenetileg kedvezőbb létfeltételeket találó kivándorlók néhány évtized múltán feloldódnak a gazdanemzetben. Ezt a szikár tényt rögzítette a kor szónokias modorában Thirring Gusztáv, amikor a Kárpátok túloldalán a „magyarság temetőjének” nevezte a szomszédos Romániát.1553 1553 Thirring 1904, 6. 397