Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA így válaszolt: „A háború súlyos veszteségei még szorosabb feladatunkká teszik, hogy a Romániában nagy számban lakó magyarságra figyelmünk fokozottabb mértékben ráirányíttassék.”1292 Az államtitkár ugyanakkor abban kérte a református egyház vezetőinek segítségét, hogy az asszimilációnak kitett magyarok között szolgáló lelkészek és leviták közbenjárásával - vallásuktól függetlenül legalább 50 helyre a Moldvában élő kivándorolt magyarok gyermekei kerülhessenek. Akik így ingyenes szállást, ellátást (ruhamosást is) és gyógykezelést kaphatnak, s a marosvásárhelyi ipar- és kereskedelmi kamara révén a tanoncképzés kereteiben szakmai továbbképzésük is biztosított.1293 1292 Uo. 1293 Uo. 10.3. Az ösztöndíjas „elitképzés” A szórványból kiemelt, a határinternátusokba gyűjtött ifjak esetében is az volt a megállapodás a szülők és az anyaországi hivatalosság között, hogy az alapiskola elvégzése után a továbbtanulás lehetőségével is élhetnek majd a kiválasztottak. A tehetséggondozás és elitképzés távlatai még inkább nyitva álltak a román főváros magyar iskolásai előtt, ahol egy előzetes szűrés után a tanítók, lelkészek és tanfelügyelők véleménye alapján vehették igénybe az anyaország által kínált kedvezményeket. A nagyobb létszám, a magasabb oktatási színvonal, a sokféle szakértői vélemény a jelöltek kiválasztását biztonságosabbá tette ugyan, de lehetőséget kínált az elfogult pártfogolásra, s akár a befolyással való üzérkedésre is - gondoljunk csak a felekezeti ellentétek egyik típusává váló „csábítgatások” gyakorlatára. Az ó- és új haza közötti átjárás mezsgyéi olykor mégis meglehetősen szűkösnek bizonyultak. Remények és csalódások, kitörés és megfutamodás egyaránt jellemezték az elszánt kísérletet, amely az elszármazottak hazatérítésének az egyik „legszervesebb”, mégis igen ellentmondásos útjává vált. 332
