Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA sának vesztesei, ha nem voltak is képesek korábbi, megszokott életmódjukat, szintjüket fenntartani, mégis makacsul próbáltak ragaszkodni hozzá, ami rendszerint telj es eladósodásukhoz vezetett. Ám szégyennek tartották volna rangban azonos ismerősökhöz elszegődni, ezért inkább idegenben próbáltak szerencsét. Végső soron büszkeségből, önbecsülésük megóvása érdekében.43 A kortársak ennél közönségesebb, olykor rosszhiszeműbb magyarázattal is szolgáltak. Egy regáti magyar tanító szerint a hazainál (kezdetben) két-háromszor magasabb munkabér volt a Romániába költözés legfőbb mozgatója.44 43 A Frunzeneștiben élő Lakatos József - legalábbis részben - erre az „úrhatnám” életfelfogásra vezette vissza az amúgy is csekély eltartó képességű Csík lakóinak tömeges kivándorlását. BMÚ, 1905. okt. 1. 44 Meglehetősen elmarasztaló megfogalmazásában: „Mindnyájukat a meggazdagodás vágya űzte...”. Jakab János tanár szerint, míg egy kocsis a Regátban 15 frank (gyakorlatilag ugyanannyi korona) bért és teljes ellátást kapott, addig otthon csak 5-öt, egy szolgáló Bukarestben 10-15-öt, míg odahaza csak 5-öt. Az iparosoknak viszont a magas iparcikk árak jelentettek vonzerőt. Egy pár cipő az óhazában 5 frank, míg Romániában 10, egy magyarhoni öltöny 30, míg egy regáti 50 frankba, egy kocsi Romániában 700, míg a Kárpátok túloldalán csak 500 frankba került. Bukarest lakosai: A magyarok. BMÚ, 1906. aug. 12. 45 Hegedűs 1902, 23. A kérdés avatott ismerője, a közgazdász Hegedűs Lóránt szomorú iróniával, mégis együttérzően úgy jellemezte a helyzetet, hogy a székelység - merthogy a Regátba áramló magyarok túlnyomó többsége a határőrök ivadéka volt - kénytelen a jövőjét a román vámtörvényből és az Egyesült Államok bevándorlási kvótájából kiolvasni.45 A székelyföldi kivándorlás egyik legfőbb konkrét oka az erdőgazdálkodás hanyatlása volt. Holott az évszázados határőr-életforma átalakulásával éppen az erdő kínált lehetőséget a túlélésre. A közszékelység maradéka az elidegeníthetetlen közös erdőbirtokon makkoltatta sertéseit, s a hegyi legelők szarvasmarháit és juhait táplálták. Az állattartás révén mindennapi táplálékhoz, piacon értékesíthető áruhoz (lásd tejtermékek) jutott, s ruházkodott (pl. bőr, gyapjú). Az erdő az otthonteremtéshez építőanyaggal, a munkaeszközökhöz szerszámfával szolgált, s innen került tűzifa is télire. Amikor azonban a körvasút megépítésének tervét élelmes vállalkozók megneszelték, nyomott áron erdőjogot vásároltak. Egy gazdának általában 5-30 erdőjoga volt a közösben, ám a betelepülők 26
