Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

elkerüljünk. Egy zsidó ember ment innen haza, annak címem leadtam, hogy írjon Húsnak, hogy hol vagyok.

E napok után az élet szinte receptszerűen folyik tovább, állandó kivonulások az embereknek munkára, néha magam is szolgálatba készülök. Egy nap az úgynevezett Alpenjáger-kaszárnyába mentem ki egy csoporttal. Az út mentén egy amerikai tábor mellett haladtunk el. Remek, szép, zöldesszürke sátoraik vannak. Egy gyepes térségen mintaszerű táboraik rendben vannak elhelyezve. Igazán rendes külsejű katonák. Öltözetük igen rendes. Fegyvereiket némi pongyolasággal viselik, de mind fiatalok és jókedvűek. A kaszárnya előtt, ahol katonáink beteg zsidókat ápolnak, és kerületeiket fölbontják, kint az utcán feküsznek a zsidó hullák. Megszámolom, 16 halott. Le vannak takarva pokrócokkal, jól vagy rosszul. Savanyú szagot érezünk, amint mellettük megyünk el. Bent az udvaron elrendezik az embereimet. Én ott várok egy darabig, aztán az úton hazatérek. Embereimet a beosztott hadapród fogja hazavezetni. Mikor hazaérek, hívnak, a dandárparancsnokságon az altábornagy úr elé kell mennem, valamit rajzolni kell. Tudom előre. B. százados mondja, hogy még ma meg kell csinálnom egy oklevelet. Megadják az angol szöveget. Egy amerikai magyar [zászlós]58

kapja, sok szívességgel volt a parancsnokságnak. Nincs jó papír a dandárparancsnokságnál, hát adok én egy lapot a tömbből. Holnap adják át, tehát egész éjjel dolgozni fogok. Az altábornagy máris kijön a szobájából, és beszél velem a készítendő oklevélről. Las58 Feltételezhetően ez van leírva.

84