Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN sanként elmennek a tisztek, magamra maradok, csak egy küldönc bóbiskol mellettem. Mikor ébresztő van, és kezdődnek a sorakozók, készülök el a munkával. Fáradt és álmos vagyok. Egész nap szolgálatmentes vagyok. De délelőtt jót aludtam. Másnap hallottam, hogy meg vannak elégedve az átadott munkával. Ez a munka erőt adott aztán nekem ahhoz, hogy dolgozni kezdjek. Először egy kis akvarellt festek, a patak mentén egy öreg fűzfát festettem borús időben. Nem sikerült úgy, ahogyan azt én szerettem volna. De itt, azok, akik látják, jónak találják. Aztán ettől kezdve mind jobban és jobban belemerülök a festészetbe, és ez életerőt ad nekem. Napról napra szaporodnak képeim. Márton László vesz először képet tőlem. Harminc cigarettát kapok érte. Ha időm lesz, lemásolom. Ez esti hangulat a februárból. Elég jó kis munka. Aztán kimegyek a szép Traun partjára, és ott festek egy szép reggeli hangulatú képet. Kora reggeli hangulat, párás levegőjű kép. Iluskám! Milyen más tájak ezek itt, mint otthon. Van itt fenyőfa, minden, mit parancsolok, de mégis csak más és idegen. Aztán egy lebombázott tanyát festek le. Igen jól sikerült, nagyon szép lett. Aztán Mihalovics kérlel, hogy a győrszentiváni kis templom, illetve a tűzoltótorony képét másoljam le. Későbbre marad. A hadapródok kérnek aztán, hogy fessem le kis lakásukat. Ezt három példányban csinálom meg. Kapok érte három szivart. Amerikai szivar, adnak érte darabjáért tíz szivart. A városba megyek festeni. Először a régi városi templomot festem le, a szentély felől nézve. Friss, meleg utcai kép. Előtérben egy bombatölcsér mellett kis kétkerekű kocsi. Az utcán egy-két járókelő. Sok ember áll körülöttem, míg dolgozok. Wunderbár, mondják. A kép sikerült. 85
