Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

főhadnagy szó nélkül vette a pisztolyát, és a szeme közé lőtt. Jól talált, az ember azonnal meghalt. Drágán fizetett a nyomorult, szerencsétlen, éhes baka, akinek itt jó kosztot és hideg-meleg vízzel ellátott barakkot ígértek. De jellemző a hű fegyvertársra is, aki egy ilyen apró kis lopásért képes kioltani az életét egy háromgyermekes családapának. Nekik még sok olyan tettet kellett elkövetni, hogy mérhetetlen gőgjük és uralomvágyuk megkaphassa a méltó büntetést.

Ha embereink megállanak a nehéz munkában, mindjárt a szabotázs szót mondják. Ök maguk a munkánál, annak beosztásánál igen tervszerűtlenek. Az a híres német rendszer és beosztás a munkavégzésnél itt ismeretlen. Összevissza beállítják a dolgozókat, alig csinálnak az emberek valamit, már jön két német, és cipeli embereinket másfelé. Az az érzésem, hogy tulajdonképpen ők sem tudják, hogy melyik munkarész volna fontosabb. Az a tiszt, aki lelőtte a magyar katonát, nem főhadnagy volt, hanem százados. Jesse

százados.

Az az ember, aki a munka ellenőrzője volt.

Elhelyezésem változott. Öt tiszttel kerültem egy fedél alá. Fedél alá, de ez a fedél nem véd meg a hideg esőtől.

Ma hallottam híreket, a németek feltétel nélküli megadást ajánlottak fel az amerikai és angol csapatoknak, de az oroszok ellen változatlanul harcolni akarnak.

Hideg esők vannak. Tegnap bőrig ázva kerültem haza. Hideg vidék ez nagyon. Szárítgattam a napon a holmim. Most két napig nem vonulok ki. Legalább nem fázom össze a hideg esőben. Süt a nap. Itt ülök egy pádon, kint a nagy halle 77