Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN Április 27-én kivonultam ismét a századdal a régi és új rombolásokat helyreállítani. Két helyen dolgozunk, a rendes pályaudvaron és egy rendező pályaudvaron. Azt tudatosan tönkretették a húsvéti támadásnál. A pokol hozzá képest cukrászda. Ott áll a sok szép magaslaton a romok között. Harminckét helyről járkáltak be a mozdonyok a nagy fűtőházba. Legalább száz mozdonyt lehetett volna itt rendbe hozni és karbantartani. Remekül felszerelt műhely romjai látszanak. Benne esztergapadok, marógépek, illetve gyalugépek összetörve. Itt az emberek az összeroncsolt fedélszerkezet gerendáit szedik le. Lerongyolódott ruhájuk most piszkos lesz a koromtól. Éhesek mindig az emberek, ha valahonnan tudnak krumplit szerezni, főznek. Úgyszólván mindig ennének. Kimerítette őket a hosszú, fáradságos út. A németek hajszolják a munkát. Bánásmódjuk olyan, hogy hadifogoly sem lehet rosszabb helyzetben, mint mi. A fordítónál orosz foglyok dolgoznak. Munkába állnak reggel nyolckor, és tizenkettőkor abbahagyják. Munkájában nincs köszönet egyiknek sem. Egyáltalán látszik már rajtuk, hogy a munkát azért nem csinálják, mert tudatában vannak annak, hogy a háborút a németek elvesztették. Azonkívül, ahol lehet, „szerezni” igyekeznek mindenütt. Katonai műszó, máshol lopásnak nevezik ezt a ténykedést. Az egyik alakulattól kint dolgozó ember, magyar fiú, talán 3 gyermeke volt, rájöhetett a napokban aztán erre a „szerzésre.” A vasútnál dolgozott, és az egyik vagonba felment, onnan kekszet és pár apró holmit, élelmet csent el. Mikor lelépett a vagonból egy német főhadnagy elé került. A keksz kicsúszott a zsebéből, a német 76
