Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

50%-a rühes. Én még nem vettem magamon észre semmit. 14-én indulás. Walset elkerülve elhagyjuk a szép mezőket, amelyen rengeteg legelő és csűrrel felszerelt tanya van.

Este hosszú menet után egy fenyőerdőben aludtunk. Rudi legényem szép fenyőgallyakból csinált kettőnk számára fekvőhelyet. Összebújtunk, mert hideg volt. Jutott így reá is a pokrócból és bundámból valami. Nem sokat aludtam, mert fáztam. Tegnap tizennyolc kilométeres utat tettünk meg. Az osztrák földtulajdonos nagy lármát csapott, hogy az ő földjén telepedtünk meg. Ronda népség. Reggel, 15-én feketekávét, ittunk és aznap semmi élelmünk nem volt falható. Kenyerünk már rég nincs.

15-e, április. Ma két hete vagyunk úton. Iluskám, hogy hány kilométerre szakadtam el tőletek, meg sem mondhatom. Haag.

Szép gót templomot láttunk. Csinos város. Salaberg. Vasárnap. Este megint egy kis fenyőerdőben alszunk. Sehol nem adnak hajlékot nekünk. Országúira és szélére került bitangok lettünk. Ki felelős ezért? Hol az a barakktábor és munkahely, amit a határátlépésnél hallottam emlegetni? A hideg és meleg vízzel ellátott barakktáborból mi csak a hideg esővizet ismerjük. Az aztán jut nekünk bőségesen. Megint egy fenyvesben aludtunk tehát, Rudival együtt. Másnap maradunk ott. Beteg vagyok. Már este 38 °C volt a lázam. Papp István mérte meg. Azt mondta, hogy neki gyanús, azt hiszi, hogy flekktífuszom45

van. Jól nézek ki. Ez kellett 45 A kiütéses tífusz régebbi neve.

69