Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN nekem. Két pirulát ad be a doktor. Nem csökken a lázam. Bár be vagyok oltva lembergi szérummal, ő mégis csak a flekktífuszra gyanakszik. Éjjel szörnyű lázálmom volt. Megjelentél előttem, Iluskám és kicsi kisleányom, de szörnyű volt a kép. Mindketten vakon, tapogatózva jöttetek felém, ahogy hangosan kiálltottatok. Felébredtem. Facsaró víz vagyok, és nagyon fázom. Tóni előtt nem tudok megállani. Szid, mint a bokrot, vegyek erőt magamon. Kerülöm, mert gyenge vagyok, és bár tudom, hogy igaza van, mégis csak nem jól vagyok. Most Steyr előtt vagyunk valahol. Oda már nem engednek be bennünket. Ma három hét óta először kaptunk kenyeret. Ma 17-e van. Haidershofen mellett. Édes Iluskám 17-én este 39,1 °C a lázam. Fekszem hát az erdőben a fenyőfák között. Ma ugyan egy kocsit az ezredtörzsből lefestettem. Nem bírtam végigfesteni a képet, mert igen gyenge voltam, de a kocsi olyan festői volt, hogy le kellett festenem. Az emberek ma nagy evészetet rendeztek. Óriási adag mákostésztát ettek fehér lisztől. Három deci mákot és rengeteg cukrot szórtak a tésztára. Minden ember evett. Én alig ettem valamit. Felköltöttek és bevittek abba a pajtába, ahol Aigner doktor adatott nekem helyet a szalmán. Ma kértem tőle hashajtót, most jut eszembe, hogy rég nem volt székletem. Reggel három órakor indulás. Alig bírok menni, de vonszolom magam. Fél hétkor átmegyünk Steyren. Világhírű gyárváros. Itt készülnek a nálunk is ismert kerékpárok. Az Enns folyó hegyipatakok módjára vágtat már az út mellett, ennek a két partján terül el a város, de mindkét rész hegyoldalon fekszik. Nagyon szép, karcsú torony látszik a túlsó parton. Az már Steyrhez 70
