Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN tanak, elmaradt, fáradt tehén szolgál. Sebtében vágják le, és rakják kocsira a húst, csak a kenyér kevés. Március 31-én. Elérjük Jahrndorfnál20 a határt. Zavar az átlépés­re vonatkozólag. Más helyre értünk az átlépéssel kapcsolatban, mint akartunk. Nem a rendes úton haladtunk, mindig összevisz­­sza megyünk olyan úton, ami csak dűlőútnak21 számít. Átlépjük a határt. Hogy mit érzek, azt leírni nem lehet. Elhagytuk az orszá­got. Óriási menetteljesítés. Éjszaka az útról a németek letérítettek bennünket, egy kis faluban történt. Szállást akartunk csinálni, és szaladtak a polgárőrruhás, fegyveres közegeikhez. Az útról egy agyonbombázott, gödrös területre érkeztünk. Koromsötétben a lovak ösztöneikre támaszkodva húzták a szekereket. Megálltunk és itt éjj éleztünk. 20 Magyar neve: Német)árfalu 21 A határbeli szántóföldek megközelítését szolgáló, helyi jelentőségű szeké­rút. Szép csendesen megeredt a hideg eső, vele együtt a hideg szél. Előbb Bekény Pistával egy kocsin kerestünk alvóhelyet. Én ha­marosan átáztam, és a kocsi mellett állva előbb a köpenyem ázott át, aztán ez egész éjszakát úgy töltöttem el csurom vizessé ázva. A lovakat még jobban sajnáltam, mint az embereket. Azokat verte a hideg eső, mert a pokrócokat az emberek használták. Reggel aztán forró feketét ittunk. Ez jó volt. Nagy sár vett körül bennün­ket, és láttuk a derengésben, hogy a Duna partján vagyunk. Egy tönkrebombázott gyár van a közelünkben. A Dunán hatalmas 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom