Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

uszálysorok húznak felfelé. Hozzák a sok anyagot Magyarországból. Az eső elállt. Pándorfaluba értünk. Ez a hely sokat szerepelt a nyugat-magyarországi harcokban. Tehát most az úgynevezett Burgenlandban járunk. Egy ház előtt állunk meg. Fiatal, szegény, de elevenszemű kis apró asszony jön ki a házból, és mosolyog Pistára, aki nagy nőbarát. Ide megyünk be. Itt főznek Prokosz bácsiék jó meleg gulyást a főzőládában. Van az asszonynak két öccse is. Ezek a légvédelmi tüzérségnél voltak beosztva. Most megszöktek, és nem akarnak visszamenni szolgálati helyükre. Németek ők is. Megtudjuk, hogy az asszony anyja magyar nő volt. Már a gyerekek semmit sem tudnak magyarul. Rossz hírek vannak, most már Győrt emlegetik. Pista nagyon kurizálgat a fiatal asszonykának. Engem gyermekarcú hadnagynak neveznek. Jót mulatok rajta. Negyvenöt esztendőmmel valóban reám illik. Megérkezéskor adnak meleg vizet. Mosdás, lábmosás. A bakancsomba új deklibetétet22

teszek. Finomabb a járás így. Elbúcsúzunk a kis kedves asszonytól és újra menet. Délután indulás. Nehéz éjszakai menet. Édes Iluskám, de sokszor eszembe voltatok ezen az éjszakán!

22 fedő-, takaróbetét

Fél nyolc óra, reggel. Trautmannsdorf

an der Leitha. Húsvét

első napja. Nehéz éjszakai menet után érjük el.

Azt hiszem, a Lajta-hegységen mentünk át. Kanyargós utak a sötét erdőn át. Egy útszakaszon, az erdőben egy meredek szerpentinen lehaladva repülőzúgást hallottunk. Az erdő tele van behúzódott német kocsioszlopokkal. Jön a gép, hallik egyre jobban.

54