Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN künk a bakák helyén, akik karácsonyi szabadságra mentek haza. Légvédelmi tüzérek voltak ott beszállásolva, a szabadságon levők fekhelye üres volt. Két pokróc a földre hintett szalmán. De hideg nem volt. A kath. körben a nagy teremben voltunk tehát, mellette volt a kör étterme, ahol lehetett vacsorát kapni. Kevés bort is adtak. Mátraházy hadapród volt mellettem, ez egy gyulai fiú volt, ő rám ismert, és vele tudtam beszélgetni a gyulai dolgokról. Pesten volt tisztviselő, kevés pénze volt, én adtam neki 10 pengőt kölcsön. Később ez a fiú beteget jelentett, majd visszaszökött Pest felé. Sorsáról semmit nem tudok aztán. Eltűnt, vagy sikerült neki visszamennie Pestre. Nem tudom, mi lett vele. Éjjel jól aludtam. December 24. Karácsony napja. Ma lesz a szenteste. Otthon és család nélkül. Délben jó ebéd volt a kath. körben. Gulyáslevest és finom sertéssültet kaptunk. Előtte adtak sört, és utána bort is ittunk. Estefelé a karmelita templomba mentünk éjféli misére. Estefelé tartották. A fényes, csillogó gyertyák fényében itt láttam az én szeretteim arcát. Fájdalmas és szomorú karácsonyeste volt. Nagyon nehéz volt ott lenni, mert az idegeim felmonták a szolgálatot; és sírtam, amikor a „Stille nacht heilige nacht” és a „Mennyből az angyal” melódiái felcsendültek a kóruson. Hulltak a könnyeim, de nem csak nekem. Soha még annyi síró embert karácsony estéjén nem láttam, mint ebben a templomban. Utána a Baross vendéglőbe mentünk, itt vacsoráztunk. Mikor jöttünk hazafelé, légiriadó volt. Ezt az estét sem hagyták hát békében. Egy városi ház kettős mélységű pincéjében voltunk a riadó alatt. Az ütegek lőttek, de bomba nem hullott. Innen visszamentünk a 28
