Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN sza, amin a tiszti poggyászt vitetjük be a városba. Hosszú út az ismeretlen sötét utcákon, végre beérünk a laktanyába, ahol nincs hely. Volna ugyan egy sarokféle, amit egy őrnagy megjelölt szá­munkra. Szalma is volt benne. Mindössze idáig ruszinok laktak benne. Természetes, nem mentünk bele ebbe a helyiségbe. Még nem voltunk hozzáedzve. Visszamentünk a vonathoz, és a váróte­remben kínlódtunk reggelig. December 21-én jelentkezésünket reggel nem fogadják el. Men­jünk el Bezibe, mert az I/ 1. gyalogezred Tatáról odament. Ezzel itt nem is tudtunk mit kezdeni. Innen tehát menni kell. A vonatról még az éj folyamán levelezőlapot írtam, de nem hiszem, hogy azt otthon megkapták volna. Az „Eszterházyban” ebédeltünk. Igen jó ebéd volt. Nagyszerű disznópecsenyét ettünk. Három deci bort is adtak inni. Délután a megbeszélés szerint autókkal mentünk volna Győrbe, hogy on­nan megközelítsük Bezit. A német katonai autókat egy őrnagy igazította el. Délelőtt mindent ígért, hogy ad kocsit, amelyik Győr fele megy, de délután csak egypár ember tudott felkapaszkodni olyan kocsira, amelyik Komáromba ment. A nyilas urak autókkal cikáztak, minden kocsin levágott fenyők voltak. Karácsonyra vit­ték valahová. Valaki érdeklődött, mibe kerül egy fa, 300-350 pen­gőt mondanak egy fáért. Tehát nagyon szépen kereshettek azokon a fákon, amit az útközbeni kertekből vagy parkokból csentek el. Nem is álmodtunk arról, hogy valakit felvettek volna autóikra, bár látták, hogy bevonuló tisztek vagyunk. A német őrnagy is in­tett feléjük, hogy ezeket a kocsikat is igénybe lehet venni. Végre az 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom