Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN Egyszerűbb esetben a visszatérőket néhány napos várakozás után leigazolták, és hazatérhettek otthonaikba. Hiába kapták meg az igazoló papírjaikat, amelyekben a hatóság hiteles okiratba foglaltan megállapította, hogy nem voltak szélsőjobboldali párt vagy egyesület tagjai, nem terheli őket háborús bűnösség, és náci kollaboráció vádja sem merül fel velük szemben, valamint a volksbundnak sem voltak tagjai; lakóhelyükön újabb ellenőrzés várt rájuk, és további hátrányokkal kellett szembenézniük. Mindezzel együtt ők voltak a szerencsésebbek. Kiss Sándor közéjük tartozott. Önéletrajzában így fogalmaz: „1945. szeptember elején az első hivatalos hadifogoly-szállítmánnyal haza kerültem a fogságból. A gyulai I. számú igazoló bizottság 733/1946. sz. alatt megjegyzés nélkül igazolt. Azóta iskolámnál tanítok.”20 Kiss Sándor nem tesz említést arról, hogy hazaérkezése után egy szűrőtáborban esett volna át az ellenőrzésen. Ennek vagy az lehet a magyarázata, hogy valóban nagyon korán érkezett haza, amikor még a táborok felállítása és „beüzemelése” nem történt meg; vagy egyszerűen kifelejti, nem tartja fontosnak megemlíteni. A gyulai igazolóbizottságtól megkapta a mentesítést, visszatérhetett tanári állásába, és a fennmaradt dokumentumok szerint még 1954-ben is a gyulai iparostanulókat képző iskolában oktatott szakrajzot.21 Ennél komolyabb állásra feltehetően esélye sem lehetett volna még úgy sem, hogy gond nélkül leigazolták 1945-ben. 20 Kiss Sándor önéletrajza, dátum nélkül. Az irat a Hadtörténeti Levéltár iratai között fellelhető. 21 Kiss Sándor jellemzése, 1954. január 15. 131
