Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján

A MAGYAR NÉPZENE

ŐSTÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA KORRELÁLÓ ZENEI ÉS...

együtteshez (X, U*,

U2,

HV*, T,

K J

és H), így nem meglepő, hogy ezt legnagyobb arányban tartalmazó népességek köre is hasonló (TUR,

KUR, SEK,

ROM, 0.5 < átfedés < 0.55), ill.

főleg

neolit földműves népességek (IBN,

EMN,

NHU, STR, 0.46 < átfedés < 0.54).

6. ábra A 3. sz. zenei-genetikai szövetség súlyai Eurázsia térképén. (Az oszlopok a népek átlagos súlyát mutatják a szövetséghez tartozó zenei és genetika típusok rangvektoraiban.)

A szövetséget alkotó zenei típusok azonban világosan elkülönülnek az előző, kis hangterjedelmű típusoktól. Ezek a típusok ui. jellemzően oktáv hangtér) edelműek és ereszkedő dallamvonalúak, így e téren meggyőző kapcsolatot mutatnak a belső-ázsiai típusokkal. Tonalitásuk azonban ezekétől is eltér, mivel zömmel hétfokú, főleg moll jellegű (dór, eol, fríg) modális hangnemek jellemzik őket, míg a pentaton skálák közül szinte csak a lá-pentatóniával mutatnak kapcsolatot - vagy teljes dallamok, vagy jellegzetes dallamrészek formájában.

71