Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Juhász Zoltán – Sipos János: A magyar népzene őstörténetének kutatása korreláló zenei és genetikai típusok alapján

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS E szövetség csökkenő súlyai a forrásvidéktől K-Európa és Belső-Ázsia felé, ill. Ny-Európa felé irányuló terjedést mutatnak. A napjainkban folyó népzenei gyűjtőmunkának hála, meggyőző magyar, török, karacsáj, gagauz, szicíliai dal­lampárhuzamok igen nagy számával támaszthatjuk már alá, hogy legalábbis a Kárpát-medence, a Kaukázus előtere és Anatólia térségében számolnunk kell egy sajátos ősi zenekultúra jelenlétével, mely ma is erősen meghatározza a tér­ség népzenéit. Az e kultúrával korreláltan terjedő genetikai típusok határozot­tan neolit földműves eredetű népességre utalnak. A neolit földműves bevándor­lók és a helyi mezolit európai vadász őslakosok keveredését haplocsoportjaink közül az U4 és U5 haplocsoportok jelenléte mutathatná, ám ezek teljes hiánya a 3. sz. szövetségből éppen e keveredés hiányára vagy legalábbis csekély voltára utal. Hogy ez tényleg így van-e, arra nagyobb felbontású genetikai vizsgálatok adhatnak választ. A következő szövetség mutat példát a mezolit európai vadász, a neolit föld­műves és a szibériai eredetű haplocsoportok keveredéséből alakult összetett népességre és az azzal korreláltan terjedő zenekultúrára (4. sz. szövetség). E szövetség haplocsoportjai három részre oszthatók: Az A, C és D haplcsopor­­tok együttesét már megismertük, mint a Belső-Ázsia központú 1. sz. szövet­ség genetikai összetevőjét. Jelen vannak ugyanakkor a neolit földműveseknek tulajdonított N*, J, T és U*, valamint a mezolit vadász összetevőt jelölő U4 és U5 haplocsoportok is. A régészeti feltárások és a genetika eredményei egyaránt mutatják, hogy ez az összetétel leegyszerűsítve 2 lépcsőben jött létre. Először a termékeny Félholdból beáramló neolit földművesek (N*, J, T és U*) K-Eu­­rópában és a Kárpát-medencében keveredtek a helyi ritka népességet alkotó mezolit vadászokkal (U4 és U5). Az így kialakult népesség a bronzkorban erős hullámokat bocsátott ki D-Szibéria felé, ahol is további keveredés történt a helyi népességgel (A, C, D). Az így fokozatosan összeolvadó népességnek tulajdonít­ható pl. az andronovói kultúra (Kr.e. 1500-500). Ez az „andronovói” népesség az egyik fő forrása később az Európa felé meginduló (visszainduló) népvándor­lás kori népességeknek. Mindezt jól alátámasztja, hogy az így kialakult haplo­­csoport-szövetség legnagyobb súllyal éppen az andronovói (BB3) és a honfog­laló karosi (KAR) népességben mutatkozik, a jelenkori népek között pedig az obi-ugorokban (KHA) és a Volga-Káma vidéki népekben (CHU, TAT, VÖT) 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom