Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
AZ ALFÖLD TÖRTÉNETI EMBERTANI KÉPE A SZARMATA IDŐSZAKTÓL AZ... AZ ALFÖLD TÖRTÉNETI EMBERTANI KÉPE A SZARMATA IDŐSZAKTÓL AZ ÁRPÁD-KORIG. RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS TIHANYI BALÁZS - MARCSIK ANTÓNIA ABSZTRAKT: Az embertani leletanyag az egyes történeti és régészeti korok dinamikusan bővülő, primer forráscsoportja. A történeti embertan céljai és feladatai közé tartozik ezeknek a korszakoknak a biológiai rekonstrukciója a csontokon detektálható külső és belső hatások által létrejött jelenségek minőségi és mennyiségi leírásával. A történeti népesség biológiai rekonstrukciójának megközelítését a szerzők különböző módszerekkel próbálják megvalósítani. Ezek közül megemlíthetjük a metrikus-morfológiai adatokra épülő jellegegyüttesek szerinti taxonómiai, valamint a különböző matematikai-statisztikai (biometriai) módszereket, a non-metrikus jellegek (epigenetikus variációk) kiértékelését, de hasonló célok vezérlik a paleopatológiai és a biokémiai-molekuláris kutatásokat is. Az egyes módszerek alkalmazását azonban számos külső tényező befolyásolja, például a csontvázanyag megtartási állapota és az egyének esetszáma. A populációkon belüli és a populációk közötti kapcsolatokat, biológiai távolságot jellemző biológiai variabilitás leírására két fő irányvonal jött létre: a kvantitatív változókon alapuló kraniometria és a kvalitatív (illetve kiegészítő kvantitatív) jellegekkel foglalkozó taxonómia. A különböző régészeti-történeti korszakokkal foglalkozó irodalomban jelentős az egyik vagy másik irányvonalat követő, ún. klasszikus vizsgálatok 29
