Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... létéit látjuk, hanem valójában a Kulturnation-Staatsnation vita egyfajta korai megjelenését is. Széchenyi teljes közéleti munkásságában kitüntetett szerepe volt a magyar nyelvnek, mint a nemzeti identitás, a nemzeti kultúra és a nemzeti tudományok elsődleges hordozójának. Széchenyi kristálytiszta érvelésével szemben, aki látja, hogy kulturális és gazdasági felemelkedés nélkül álom Magyarország integritásának megőrzése, Berzeviczy Gergely 1817-ben bécsi szakfolyóiratban értekezik arról, hogy nyelv és kultúra identitásképző ereje lejárt, a különféle nemzetiségeket az egységes állami keret tereli közös akolba, s ez lesz az új egyesítő erő. Mintha jakobinusokat hallanánk, s ez Berzeviczy élettörténetét ismerve nem is meglepő. Ebben a forrongó, Európa új nemzeti felosztásának hajnalára eső korban születik a történeti összehasonlító nyelvészet, éppen egy akkor már erős, ám saját államisággal nem rendelkező nemzetének fiai körében. 2.2. Az interdiszciplináris kutatási környezet hiánya a XIX. században Más aspektusból is megérthetjük, miért gondolhatta számos nyelvész a 19. század első felében és közepén is teljes jóhiszeműséggel, hogy a nyelvészet az őstörténet „királycsinálója” lehet. Igaz, ez az előző és a következő oknál kisebb jelentőségű, de mint magyarázó körülmény, mégis idevág. A történeti összehasonlító nyelvészet hajnalán ugyanis még csak elvben sem volt a nyelvészetnek ehhez interdiszciplináris kontextusa (bizonyos történettudományi és kezdetleges folklorisztikai kutatásokon kívül). Nem volt még kialakult régészettudomány, és magától értetődően nem volt genetika sem, így a tudományközi párbeszéd lehetősége, szemben a 20-21. század fordulójával, egyáltalán nem volt adott. Az előző alpontban részletezett társadalomtörténeti kontextusban, kiegészülve a nyelvek történeti vizsgálatakor használt biológiai metaforákkal, valóban úgy tűnhetett, hogy a nyelv története a nép története is. A darwini evolucionizmus társadalomtudományokba hatolása csak tovább erősítette ezt a vélekedést. 295
