Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL: LEHETŐSÉGEK ÉS KORLÁTOK POMOZI PÉTER ABSZTRAKT: A történeti nyelvészet két évszázados, modernkori történetének különböző irányzatai erősen eltérően viszonyultak a nyelvrokonság és etnikum viszonyához. Rövid tanulmányomban a szűk időkeret ellenére megpróbálom bemutatni, mi az, amit a történeti nyelvészet nagy bizonyossággal meg tud mutatni, és azt is, hogy különféle, részben innovatív kutatási módszerekkel milyen, az őstörténet szempontjából sem közömbös eredmények várhatók tőle. Másrészt röviden áttekintem az evolucionista összehasonlító nyelvészeti módszereket, melyek nézetem szerint intra- és interdiszciplinárisán is zsákutcát jelentenek. Azonban azt szintén hangsúlyozni kell, ha már korlátokról is esik szó, hogy a történeti nyelvészet és önmagában egyetlen másik őstörténetileg releváns tudományterület sem kínál őstörténeti varázsszőnyeget. Rövid, kísérleti jellegű táblázatban próbálom meg összegezni, mik a történeti nyelvészet, a folklorisztika, a régészet és az (archeo)genetika (ős)történeti erősségei és gyengéi, újólag amellett érvelve, hogy a magyarság őstörténetére vonatkozó releváns új információt csak interdiszciplináris megközelítéssel, a társtudományok konvergáló és divergáló részeredményeinek mélyreható elemzésével nyerhetünk. KULCSSZAVAK: nyelvtörténet, nyelvhasonlítás, őstörténet, inter- és transzdiszciplinaritás 285
