Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok

A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL: LEHETŐSÉGEK ÉS KORLÁTOK POMOZI PÉTER ABSZTRAKT: A történeti nyelvészet két évszázados, modernkori történeté­nek különböző irányzatai erősen eltérően viszonyultak a nyelvrokonság és et­nikum viszonyához. Rövid tanulmányomban a szűk időkeret ellenére megpró­bálom bemutatni, mi az, amit a történeti nyelvészet nagy bizonyossággal meg tud mutatni, és azt is, hogy különféle, részben innovatív kutatási módszerek­kel milyen, az őstörténet szempontjából sem közömbös eredmények várhatók tőle. Másrészt röviden áttekintem az evolucionista összehasonlító nyelvészeti módszereket, melyek nézetem szerint intra- és interdiszciplinárisán is zsákut­cát jelentenek. Azonban azt szintén hangsúlyozni kell, ha már korlátokról is esik szó, hogy a történeti nyelvészet és önmagában egyetlen másik őstörténe­­tileg releváns tudományterület sem kínál őstörténeti varázsszőnyeget. Rövid, kísérleti jellegű táblázatban próbálom meg összegezni, mik a történeti nyelvé­szet, a folklorisztika, a régészet és az (archeo)genetika (ős)történeti erősségei és gyengéi, újólag amellett érvelve, hogy a magyarság őstörténetére vonatkozó releváns új információt csak interdiszciplináris megközelítéssel, a társtudo­mányok konvergáló és divergáló részeredményeinek mélyreható elemzésével nyerhetünk. KULCSSZAVAK: nyelvtörténet, nyelvhasonlítás, őstörténet, inter- és transz­­diszciplinaritás 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom