Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pusztay János: A magyar nyelv eredetéről – másképp
A MAGYAR NYELV EREDETÉRŐL - MÁSKÉPP • a tárgy kifejezése lokatívusszal (lásd bennünk/et/, bennetek/ et), a -1 mint helyhatározó és tárgyjelölő egybeesése; ahogy a finn-permi-cseremisz blokk hatására kialakul az akkuzatívusz, úgy szorul ki a -t helyjelölőként a paradigmából, s csak reliktumként marad meg (városnevekben, határozószókban) • a cseremiszben is van nyoma: az ún. akkuzatívuszi -m-nek van időhatározói funkciója is (accusativus temporalis), de ez lehet egy általánosabb jelenség: van ilyen az indoeurópai nyelvekben is (német: Anfang Mai, den siebten Dezember, lett: katru dienu ’minden nap’) • a névszó predikatív ragozása (a magyarban csak a -t-s múltidő őrzi a nyomát) • átmenet az aspektusos versus tempuszos nyelvi tömbök között (az európai nyelvek tempusosak, a paleoszibériaiak aspektusosak, ezért időjelölésük is eltér: a múlt idő jelöletlen, a jelen idő jelölt; a szamojéd és az obi-ugor nyelvekben lehet redundancia, vagy kialakul másodlagos funkció: momentán igék esetén a múlt idő jelöletlen, frequentatív-duratív igék esetében a múlt jelölt; a magyarban a lön, tön, vön ige őrizheti a jelöletlen múlt állapotát) Mindezek a jelenségek megtalálhatók a paleoszibériai nyelvekben, a finnpermi-mari nyelvi tömbökben viszont nem. 2.2. A magyar mint finnugor nyelv A legnyugatibb paleoszibériai tömb mintegy 8 ezer éve kerülhetett szorosabb kapcsolatba az Uráltól nyugatra élő nyelvekkel. Megkezdődik a kölcsönös nyelvi egymásra hatás. A paleoszibériai tömb nyelvei - eltérő mértékben ugyan, de - vesznek át szavakat, bizonyos morfológiai elemeket (például az akkuzatívuszt mint tárgyjelölő esetet a korábbi lokatívuszi használat helyett és mellett), a permi-mari tömb pedig a kettős igeragozás gyengített változatát. A lexikai átvételek különböző mértékére utal, hogy a szamojédban a ’fej’, ’kéz’, ’láb’ szó eltér a fmn-permi-mari tömbökben használtaktól, de az ugor nyelvek és a mordvin átvették a finn-permi-mari nyelvekből ezeket a testrészneveket. 281
