Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Pusztay János: A magyar nyelv eredetéről – másképp

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

A grammatikai kölcsönhatásokat megkönnyíti, hogy az ÉNYÖV nyelvei - a később, mintegy 8000 évvel ezelőtt betelepült jenyiszejiek flektáló nyelve kivételével - agglutinálók (az idők során a jenyiszeji nyelvekben is megjelentek agglutinatív vonások a morfológiában, ami az areális nyelvészetben honos felfogás - ti. az eltérő típusú nyelvek a morfológiában nem hatnak egymásra - újraértékelését igényli; minden csak idő kérdése).

2.3. A

magyar mint közép-európai nyelv

A magyar nyelv jó ezer éve bekerült egy közép-európai nyelvi közegbe, s ez idővel jelentős változásokat indított el, ám ez a nyelv alapvető szerkezetét nem érintette. Csak a morfológiában, illetve a morfoszintaxisban bekövetkezett változások közül kettőt említve:

• az

ún. finnugor (latívuszi, ablatívuszi) vonzatok semlegesülése lokatívuszban (hasonlót találunk az észtben is),

• a

két igeragozás funkcionális átalakulása, s az átmeneti időre jellemző redundancia (ti. a határozott tárgy jelölésére egyidejűleg két eszközt veszünk igénybe: a határozott névelőt és az ún. tárgyas igeragozást, holott a nyelv gazdaságossága szempontjából elegendő volna csak az egyik használata).

3. Zárásul

A fentiekben rövid betekintést adtam a magyar nyelv eredetének kérdésébe. A munka dandárja még előttünk van. Csak néhányat említve:

• az

uráli nyelvek elfogulatlan vizsgálata,

• az

alapnyelv új szempontú rekonstrukciója (figyelembe véve, hogy az alapnyelv az emberi nyelv fejlődésének egy kései, retrospektive,

önké

nyesen megállapított állomása),

• az

ugor és a szamojéd népek genetikai vizsgálata (a

Roots program

keretében annyi kiderült, hogy a szamojédok eredetileg paleoszibériaiak, az (obi-)ugorok pedig hozzájuk közel álló népek);

282